Kétharmados kilátások: lejtő után szakadék

Miután a lakosság többsége azzal üzent a szemében már – pártszínezettől függetlenül – régóta teljesen leszerepelt politikumnak, hogy nem tette tiszteletét az urnáknál, a hatalomra került politikum „meg is hálálta\" e bizalmat: nevetséges méretűvé duzzasztotta a parlamentet, megnövelte a kormányapparátust. Victor Ponta kormánya tagjaivá olyan személyeket választott, akik között olyan is van, aki nemcsak hogy már hírbe volt hozva különböző bűnügyekkel kapcsolatban, hanem aki ellen vádat is emeltek – ráadásul épp az egyik miniszterelnök-helyettesről van szó (igaz, négy is van már belőlük). Így hozzá kell szoknunk, hogy lassan nemcsak megrögzött hazudozók, csalók kapnak lehetőséget az ország sorsának irányítására, hanem a köztörvényes bűnözők is. Olyan miniszter is akad az új kabinetben, akivel kapcsolatban a szokásostól eltérően nem a különböző „hivatalos\" lopások (pénzeltérítések, hivatali visszaélések, hamisítások) valamely válfaja merül fel, hanem az érdekesség kedvéért az, hogy lányokat futtatott volna: magyarán előfordulhat, hogy az illető strici. Igaz, hogy pornósztár, utcalány volt már a parlament tagja fejlettebb demokráciában is, de strici miniszterről még nem hallottam: Románia ezzel is tud valami újat, meglepőt nyújtani a világnak.

Az, hogy a közigazgatási értelemben vett földink, Mircea Duşa mester a belügyi tárca után átveheti a hadsereg feletti ellenőrzést, igazából nem is annyira meglepő. Ahogy katonásan szívatta a választások körüli napokban a prefektusokat a hóeltakarítás hiányosságaiért, már előrevetítette az új funkciót, valószínű, bizonyítani is akarta főnökei előtt ezen képességeit. Amúgy, jegyezzük meg halkan, a hóeltakarításban, az ország téli körülmények közötti működtetésében ismét közröhej tárgyává vált államapparátus feje, a rendszer kitalálója, működtetője éppen Mircea Duşa, így a lezárt országutakért, a lebénult közéletért ő az egyik legnagyobb felelős. Meg is köszönték főnökei neki ezt egy sokkal hálásabb, népszerűbb tárcával, ahol nagyon bakot lőni nem lehet, hacsak nem tör ki a háború véletlenül valamiért.

A kétharmados hatalmat magához ragadó balliberális szövetség – mert Romániában is összenőtt lám, ami összetartozik –, miközben szép szavakat mond, tetteivel is üzen tehát a lakosságnak. S a tettek nyelvén azt üzeni, hogy ne is számítsunk a megkapaszkodásra, a lejtőn való csúszás inkább szakadékba való zuhanássá változik, az általános romlás és értéktelenedés tendenciája továbbra sem fordul meg, inkább erősödik. A munkának, a szorgalomnak, a tisztességnek ezután sem lesz becsülete, annál inkább a csalásnak, a sumákolásnak, a tolvajlásnak, a gazemberségnek.

Azok a románok, akik a jobb megélhetés reményében arrébb tették székhelyüket, s akik látják, hogyan is kellene igazából működjenek a dolgok, annyira megcsömöröltek saját hazájuktól, hogy idén karácsonyra már haza sem jönnek: a nyugati határátkelők forgalma az átlagos napokénál is alacsonyabb így karácsony előtt. Ez is mindennél beszédesebb.

Pontáékat azonban valószínűleg ez sem fogja zavarni. Kétharmados többségükkel jövőre nekilátnak a rendszerváltoztatásnak, az országnak az ő arculatukra való átrajzolásának: az alkotmány, a törvénykezés megváltoztatásának, a regionalizációnak. Biztosak lehetünk benne, hogy ezek kivitelezésénél a székelyföldi és erdélyi magyarok érdeke fog a legkevésbé számítani. Túlságosan vigasztalni az sem fog minket, hogy a közműdíjak, adók emelkedése a románokat is ugyanúgy fogja érinteni, mint minket. Készüljünk fel a fájdalomcsillapítókkal, mert 2013, ha megérjük, nagyon fog fájni.