Kései sirató

Akár a szentegyházi erdőkben is szervezhették volna a kedd esti gyertyagyújtást, mert a letarolt erdős részeken esély sem lett volna, hogy a gyertyáktól tűz keletkezzen. Esetleg parlagtűz.
Amúgy hangulatkeltő rendezvénynek kiváló volt – de nem több annál – az Erdélyi Magyar Néppárt és annak partneregyesülete, a Minta által szervezett, Tízezer gyertyával a székelyföldi erdőkért! elnevezésű tiltakozó akció.  

Az eseménnyel az a nagy probléma, hogy a szervezők olyasmiért „harcoltak”, aminek egy része, sajnos már nem is létezik. Olyan erdőket akartak gyertyagyújtással megmenteni, amelyek nem elhanyagolható részét már régen ellopták. Persze, nem a rossz nyugati befektető, az ellenségnek kikiáltott osztrák Holzindustrie Schweighofer lopta el, hanem a hazaszerető, Néppártra, RMDSZ-re, Magyar Polgári Pártra szavazó székely férfiak egy nem túl nagy csoportja. Kíváncsi lennék, vajon akkor is megtörtént volna ez a gyertyagyújtási akció, ha az osztrák vállalkozó nem jelentkezik be Székelyföldre?  

Hargita megye jelentős részén két évtizede lopják az erdőket, hegyoldalakat kopaszítottak le, a politikai alakulatok mégsem tettek ez idáig semmit. A rendszerváltás óta eltelt huszonhárom esztendő alatt nem emlékszem gyertyagyújtásra a székely erdők megmentéséért, nem emlékszem olyan megmozdulásra, amely a székely fatolvajok felnégyeléséről szólt volna. Sőt olyan esetről sem hallottam, hogy tette miatt börtönbe zártak volna legalább egy fabogárt.

A Néppárt eddig nem volt hatalmon, tehát nem is lehet az erdőirtással kapcsolatban felelősségre vonni. Azokról a szópufogtatásokról, meg nem valósított nyilatkozatokról viszont hosszasan lehetne mesélni, amelyeket a sokáig hatalmon lévő RMDSZ-es szenátorok, parlamenti képviselők, miniszterek, prefektusok tettek a falopások megállításával kapcsolatosan. Borbély László, Korodi Attila, Ladányi László Zsolt szigorúbb erdőtörvényt, hatékonyabb erdővédelmet, erdőket pásztázó kamerákat, mindenféle „babámfüttyöt” megígért, aztán az egészből nem lett semmi. Pedig nagyon sokan bíztak abban, hogy az RMDSZ prioritásként kezeli ennek a problémának a megoldását.

A sok ígéret és a 2013-as valóság kínosan mást mutat. A valóság letarolt erdőkről, a közösségi vagyonnal elszámolni nem tudó közbirtokossági vezetőkről, fával megvesztegetett rendőrökről, a falopások miatt tönkrement baráti, emberi kapcsolatokról szól. Ezek is megérnének egy gyertyagyújtást.

A székelyföldi erdők megmentéséről szóló akciót húsz esztendővel ezelőtt kellett volna megszervezni. Vagy azt a címet adni, hogy Gyertyák a még létező erdőkért!