Karanténmenedzser

No meg hosszas eszmecserékbe bocsátkozunk a védőoltások szükségességéről, s utólag megmosolyogtató módon kezeljük egyforma komolysággal a szomszédasszony témakörbeli értesüléseit, illetve az orvosi kamara elnökének televíziós fejtegését.

A betegség egyre szélesebb körben való „szocializálása” magyarázza talán azt is, hogy nem keltett különösebb pánikot a kór háromszéki megjelenése sem. Egyszerű a képlet: beszélni kell róla – no meg tenni ellene –, s onnantól kezdve az ördög sem látszik annyira feketének. Ezért is tűnik érthetetlennek az egyik legnagyobb presztízsű háromszéki iskola, a Székely Mikó Kollégium igazgatójának sötét kommunista középkort idéző reagálása az általa vezetett intézmény karanténba helyezésére. A mikósok többsége – tanárok és diákok egyaránt – persze már a pozitív virológiai eredmények megérkezése után értesítették egymást a tanítás felfüggesztésének valószínűségéről, ám a legilletékesebb helyről, az igazgatói irodából semmiféle tájékoztatást nem kaphatott a külvilág.

Nem nyilatkozom, hajtogatta szánalmas módon Bíró Béla igazgató az iskolabezárás reggelén, mintha valami szégyellni való betegség támadta volna meg az állományt. Miközben elemi kötelessége lett volna minden eszközt megragadva tájékoztatni diákot és szülőt, pedagógust, és a létesítményben nem feltétlenül iskolai tevékenységet végző érdekeltet. Ha meg egy pillanatra kiesett a szerepéből, akkor még szánalmasabbnak bizonyult: közzétette a tényállást, de nem hajlandó elárulni, hogy milyen fórumon. Tessék utánanézni, ha valaki kíváncsi.

Újabb kör „nem nyilatkozom” után, valahogy kicsúszott belőle: ott van kifüggesztve a kapun, bárki arra járó elolvashatja. És valóban ott van, igénytelen magyar helyesírással, hogy forognak a dicső elődök sírjukban. De ennek elolvasásához is a Mikó kapujához kellene elzarándokolni, aminek szükségességére megint csak illene figyelmeztetni az érdeklődőket. Közben meg hetek óta érvényben lévő rendelkezés kallódhat valahol a direktori fiók mélyén, amelyben a szaktárca vészforgatókönyv kidolgozására, és a megfelelő tájékoztatás biztosítására ad utasítást. Mert hát, ugyebár, helyzet van ezzel az újinfluenzával.

Kíváncsi vagyok, mi szerepel majd az éves, vagy mandátum végi igazgatói beszámolóban az „újinfluenza” címszó alatt. Addig ugyanis képtelen leszek szabadulni attól a képzetemtől, hogy arra alkalmatlan ember áll a legpatinásabb háromszéki tanintézmény élén.