Hol vagy, civil kurázsi?

Ébredeznek a civilek, próbálkoznak a közösség összetartó erejét fel- és kihasználva hatással lenni a csíkszeredai hétköznapokat felkavaró „rendellenességekre”. Tapasztalatlanságuk – és az ebből fakadó magatartás – azonban egyelőre visszafogott sikerekkel kecsegtet.

Talán a sörök harcánál jöttek létre – és szaporodtak gombamód el – az úgynevezett „bojkottáló csoportok” a Facebookon. Tagjai nyomást akarnak gyakorolni a multi söre mellett a piacmaffiára, a retek árára, a pityóka helyett porokkal dúsított kenyér gyártójára, gyorspostásokra – és utóbbi időben elsősorban a másokat akadályozva parkoló sofőrökre. A célkeresztbe általában az „újgazdagnak” és „kétes hátterű, befolyásos alakoknak” titulált személyek kerülnek.

Csakhogy az indulatkezelés a nyilvános térré előléptetett Facebook közösségi oldalon még láthatóan gyerekcipőben jár. Így a vállalhatatlan kifejezésekkel fűszerezett, egy-egy „félresikerült” parkolásnál bizonyos férfi testrész, izomtömeg és intelligencia-hányados közötti összefüggéseket taglaló véleménynyilvánítások durva konfliktusokba, fenyegetésekbe csapnak át. Hiába hasznos az alapötlet, ha csapnivaló a kivitelezés.

Meg kell oldani „a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon” dilemmát: az nyilvánvaló, hogy a „jobban szituáltak” nehezen viselik botlásuk – vagy éppen szándékos bunkóságuk – nyilvánosságra hozatalát. Ám ha megjelennek a sértést, személyeskedést mellőző, de azért csípős irónia jellemezte, kikezdhetetlen állásfoglalások, valószínűleg eredményesebb lesz a „bojkott”.

Amíg a civil kurázsi az alpáriságban jelenik meg, az önjelölt kiskirályok magatartásában sem számíthatunk változásra. S ne feledjük, az együttélés szabályait figyelmen kívül hagyó parkolások mellett van még jó néhány olyan, hangsúlyosabb probléma, amelyet akarattal, közösségi erővel, a Facebook segítségével vissza lehetne szorítani. Nem a retek árára gondolok, hanem az áldozataikat hallgatásra kényszerítő verőlegényekre, kábítószerekkel ügyködőkre és a korrupt rendőrökre – többek között.

Mert mindannyian tudjuk, hogy ezek többek városi legendáknál. Mégis hallgatunk.