(F)éljen május elseje?

Pár évvel ezelőtt még ádáz vita folyt arról, hogy illik-e, kell-e ünnepelni május elsejét. Sokan rásütötték a bélyeget, hogy kommunista ünnep, annyiba sem kell venni, mint kutya a vasárnapot. Ismét mások kötötték – ugyanazt – az ebet a karóhoz, miszerint semmi köze a kommunizmushoz, illik és kell is ünnepelni. A kérdést valamelyest megoldotta a posztkommunista rezsim a kilencvenes évek elején, amikor az Iliescu-féle államvezetés pontosan május elsejére jelentett be óriási áremeléseket. Na, akkor senkinek nem füllött a foga az ünnepléshez. Pedig hát – tény, hogy 130 éve ünneplik többé-kevésbé hivatalosan ezt a napot. De hogy mi minden hordódott rá erre a szegény május elsejére... Egyesek arra esküsznek, hogy ez a szerelem ünnepe. Lehet valami a dologban, merthiszen miért pont ekkor állítják minálunk a legények a májusfát már az ezernégyszázas évektől errefelé? A katolikusok állítják – és méltán –, hogy vallásos ünnep, Munkás Szent József napja. Tetszik tudni, az ácsé. Na, erre tett volt rá még egy lapáttal jó apám, aki amellett, hogy katolikus volt, valahogyan zsigerből rühellte a kommunistákat. Azt mondta – egy fenét kommunista ünnep, az ő elemista korában, akkortájt a XX. század elején az erzsébetvárosi tanító bácsi május elsején mindig kivitte őket a holdvilági határba vagy a város melletti erdőszélre, merthogy ez a nap a madarak és fák ünnepe. Lehet, hogy a tanító bácsi tudta rosszul, ám tény, hogy a madarak és fák ünnepe is május elején van, úgy hogy nem is tévedett, ha egyáltalán tévedett, sokat. És nem tegnap-tegnapelőtt, 110 éve döntetett így a madarak és fák ügyében.

Maradjunk talán annyiban, hogy a május elsejét, vagy ha úgy jobban tetszik, a majálist ne próbáljuk kötni valamihez. Maradjon ez a kikelet, a megújhodás, az élet örömének ünnepe, mindeféle ilyen-amolyan ideológiai sallang nélkül. Ne féljünk attól, hogy megünnepeljük, egyszerűen csak örüljünk neki. Menjünk hát ki a zöldbe, a madarak és fák közé, vigadjunk, örüljünk, mulatozzunk. Legfőbbképpen pedig örüljünk annak, hogy az a botcsinálta pikniktörvény még nem alkalmazható, merthogy nincsen neki tárgya, azazhát kijelölt helye, meg módszertani eligazítása. S ha egy kis szerencsével járunk, nem is lesz, legalábbis ebben a formájában nem.

Addig pedig – sört ide, bort ide!