Elrágózott párbeszéd

Szép dolog a népek közötti békés együttélésről, a párbeszéd fontosságáról és a majdani boldog közös jövőről beszélni, ám szükség van a péntekihez hasonló esetekre ahhoz, hogy rájöjjünk, e téren még nagyon az út elején járunk. A csíkszeredai zászlóelkobzásos eset ugyanis úgy mosta el a sokat hangoztatott román-magyar párbeszéd – nem létező – sikereit, mint a megáradt Olt folyó aznap a csicsói ideiglenes fahidat.

Az, hogy a lobogót felvonó néppárti aktivista tudta-e, hogy milyen engedélyek szükségesek egy köztéri székely zászló felvonására, az a szervező jártasságát minősíti, a rendőrség helyszínre kirendelt munkatársának viselkedése viszont magát a rendőrséget. Az esethez kiküldött járőr ugyanis mintapéldája volt annak, ahogy a rendőrség gondolkodhat a romániai magyarságról.

A székely lobogót felvonó csíkszeredai önkormányzati képviselőhöz laza – már-már nevetségesen bunkó – stílusban odalépő rendőr modortalanul bemutatkozik, majd egy 2005-ös (!) törvényre hivatkozva kijelenti, hogy az illető szabálysértést követ el, amiért a zászlót elkobozhatja, és legkevesebb ötezer lejre megbírságolhatja. Később helyesbít, és már nem egy 2005-ös jogszabályra, hanem egy 2015-ösre hivatkozik. És teszi mindezt, miközben a rágógumiját forgatja a szájában.

A rágógumi pedig az egész incidens során központi szerepet kap: a rendőr rágja a gumit, közben levonja a zászlót, amit összefog, majd gunyoros mosollyal odébb áll.

A Hargita Megyei Rendőr-főkapitányság nem lehet büszke az alkalmazottjára, hiszen a beosztott rendkívül lekezelően viselkedett. A rendőrség nem engedheti meg magának, hogy egy altisztje ennyire közönséges módon nyilvánuljon meg. A szavak szintjén az ország polgárait – románokat, magyarokat, cigányokat – partnernek tekintő rendőrség egy dolgot azonban megtehet: megvonja a járőröktől a szolgálati rágógumit.