Kozán István
2016. június 06., 10:522016. június 06., 10:52
Szép dolog a népek közötti békés együttélésről, a párbeszéd fontosságáról és a majdani boldog közös jövőről beszélni, ám szükség van a péntekihez hasonló esetekre ahhoz, hogy rájöjjünk, e téren még nagyon az út elején járunk. A csíkszeredai zászlóelkobzásos eset ugyanis úgy mosta el a sokat hangoztatott román-magyar párbeszéd – nem létező – sikereit, mint a megáradt Olt folyó aznap a csicsói ideiglenes fahidat.
Az, hogy a lobogót felvonó néppárti aktivista tudta-e, hogy milyen engedélyek szükségesek egy köztéri székely zászló felvonására, az a szervező jártasságát minősíti, a rendőrség helyszínre kirendelt munkatársának viselkedése viszont magát a rendőrséget. Az esethez kiküldött járőr ugyanis mintapéldája volt annak, ahogy a rendőrség gondolkodhat a romániai magyarságról.
A székely lobogót felvonó csíkszeredai önkormányzati képviselőhöz laza – már-már nevetségesen bunkó – stílusban odalépő rendőr modortalanul bemutatkozik, majd egy 2005-ös (!) törvényre hivatkozva kijelenti, hogy az illető szabálysértést követ el, amiért a zászlót elkobozhatja, és legkevesebb ötezer lejre megbírságolhatja. Később helyesbít, és már nem egy 2005-ös jogszabályra, hanem egy 2015-ösre hivatkozik. És teszi mindezt, miközben a rágógumiját forgatja a szájában.
A rágógumi pedig az egész incidens során központi szerepet kap: a rendőr rágja a gumit, közben levonja a zászlót, amit összefog, majd gunyoros mosollyal odébb áll.
A Hargita Megyei Rendőr-főkapitányság nem lehet büszke az alkalmazottjára, hiszen a beosztott rendkívül lekezelően viselkedett. A rendőrség nem engedheti meg magának, hogy egy altisztje ennyire közönséges módon nyilvánuljon meg. A szavak szintjén az ország polgárait – románokat, magyarokat, cigányokat – partnernek tekintő rendőrség egy dolgot azonban megtehet: megvonja a járőröktől a szolgálati rágógumit.
Kozán István
Saját magának mond ellent vagy egyszerűen előremenekül Borboly Csaba? Esetében akár mindkettő igaz lehet. Nekünk azonban emlékeztetnünk kell a politikust arra, amiről ő ma már hallani sem akar.
Kozán István
Munkaszüneti napok idejére is mindig két táborra oszlik az ország lakossága: azokra, akik szerint „végre”; és azokra, akik szerint „hát hogyne”.
Kozán István
Elhívták a sajtót egy olyan rendezvényre, amelyen három órán keresztül a pásztorkutyák és a turisták közötti békés megférés lehetőségeiről volt szó. Megoldást nem nagyon találtak a problémára, a médiát azonban jól megszidták.
Vendégszerző
Habár nem minden úgy alakult, ahogyan azt annak idején megálmodtuk, a változás kétségtelen.
Kozán István
Parlamenti választás után gratulálni kell a győztesnek – jelen esetben saját magunknak, erdélyi, székelyföldi magyaroknak –, és egyúttal érdemes némi következtetést is levonnunk. Csak ezek után szabad továbblépni.
Rédai Attila
Tévednénk, ha azt hinnénk, hogy Călin Georgescu üstökösszerű felbukkanása egyszerűen a TikTok algoritmusának számlájára írható.
Bálint István
Tizenöt éves lett a Székelyhon. Szinte nincs az életnek olyan területe, ami ne változott volna meg radikálisan az elmúlt másfél évtizedben. Ez pedig az online médiafogyasztásra hatványozottan érvényes.
szóljon hozzá!