Elég volt az értelmetlen zászlólengetésből, a nemzeti romantikából. Öntudatra kell ébredni. Eljött a tettek, a munka ideje – ez volt a tavalyi csíksomlyói pünkösdi búcsú szónokának, Oláh Dénes főesperesnek az egyik üzenete a több százezres ájtatos tömeghez. A búcsús szentmisék prédikációi manapság már szinte mindig túlmutatnak a hiten, a vallás igéin, az egyházon, hisz a felekezetek is aktív részesei a közéletnek, a vallási közösségek és ezek vezetői politikailag is aktívak. Nem mindig és nem mindenhol veszik azonban ezt jó néven. Az úgynevezett liberális társadalmakban például a hit, a vallás ügyeit inkább a magánszférába szorítanák vissza: mindenkinek privát ügye, hogy miben hisz, hová jár templomba. Igen ám, de általában az istentiszteletek, a vallási élet különböző eseményei egyáltalán nem privát események: a benne részt vevő közösségek nyilvánosan élik ezt meg. Olyan ellentmondás ez, amelyre nem adott mai napig elfogadható választ a individualizmusra, az egyéni jogokra épített, úgynevezett nyugati típusú kultúra. Mint ahogy ez a válasz hiányzik az erdélyi magyarság, mint nemzeti közösség kollektív jogainak biztosításához is.

Ami az oltárról elhangzik évről évre a csíksomlyói nyeregben, az fontos. Meghallgatja a zarándokok tömege, a magyarság vezetői, közöttük immár többedszer is a legfőbb magyar állami méltóság, Áder János köztársasági elnök is. A prédikáció üzenete mindig megszívlelendő: a búcsú szónoka helyzetet vázol, irányt is próbál mutatni. A mondanivalót átveszi a legtöbb sajtóorgánum, eljut a világ minden szegletébe, ahol magyarok élnek. Csak értő fülekre is szükség volna ott, ahol célba ér.

Mert mit szívleltünk meg Oláh Dénes tavalyi szavaiból? Dolgozunk-e többet, húzzuk-e jobban a hintót? Alázatosabbak vagyunk-e a néphez, egymáshoz? Öntudatra ébredtek-e nemzeti és egyházi közösségeink? Összefognak-e közösségeink tagjai, vagy továbbra is az egymás torkába való harapdálással vannak elfoglalva?

Persze költői kérdések ezek. De mi értelme a zarándokutat megtenni, a nyeregbe felkapaszkodni, az oltár elé több százezren összezsúfolódni, ha évről évre elengedjük a fülünk mellett a hallottakat?

A csíksomlyói búcsú nem Facebook-esemény. Nem azért van, hogy a részvevők élménytárát gazdagítsa. Nem az a funkciója, hogy helyszínén látványos szelfiket készítsünk. A csíksomlyói búcsú egy vallásos ünnep, ugyanakkor egy nemzeti szimbólum. Megélhető a hit, tapintható közelségbe kerül egy egész nemzeti közösség. De talán a legfontosabb mégis az volna, ha megértenénk az ott elhangzó kifejezések igazi értelmét, felfognánk a búcsú valódi mondanivalóját. Hisz ez az ünnep nemcsak látvány, nemcsak díszlet: tartalma is volna.