Az utolsó pecsét

Erről legfeljebb az jut majd eszembe, milyen égig érő lelkesedéssel magyarázta nekem szombaton délelőtt a liberális párt egyik fiatal háromszéki – bár ide talán jobban illene a Kovászna megyei megnevezés – korifeusa: nem létezik, hogy az ország ne érzékelte volna azt a villódzó intellektust, amellyel Crin Antonescu megsemmisítette, azonnali hatállyal a történelem süllyesztőjébe küldte ellenfeleit. Meg hogy túl vagyunk a közéleti vakság ama szakaszán, amely eddig nem engedte láttatni az igazi értéket, és Románia végérvényesen levedli magáról a balkanizmus ótvaros bélyegét. Szegény fiú... Talán be kellett volna oltatnia magát a preventív megelőzés jegyében, ahogy azt az egyik székelyföldi egészségügyi vezetőtől hallottam.

Nos, egészen biztosan nem ezekről marad nekem emlékezetes ez az egész biznisz. Hanem a gumiról.

Két dimenzióban is. Az egyiket egy partiumi lap hétvégi programajánlójában láttam, ahol valahogy ilyenformán fogalmaztak: ha idejük engedi, menjenek el a szavazni – nem választani! –, de semmiképpen se mulasszák el felszereltetni autójukra a téli gumikat. Imádni való prioritáslista! Mert ugyebár öt év múlva is lesz alkalmunk elnököt választani, de nyári gumival közlekedve télvíz idején egy életre elszalaszthatjuk a lehetőséget. A józanság szava, ajánlanám reklámszlogenként a szóban forgó lapnak. Miközben repdes a lelkem, hogy a romániai magyar sajtó végre kezdi helyén kezelni a dolgokat, s legalább derékig kint van a kényszeres politikai elsődlegességű lapszerkesztés ingoványából.

A másik gumi meg egészen zseniális történet. Egy háromszéki faluban ugyanis a választás napján egyszer csak gumifelület nélkül maradt az egyik választási pecsét. Miután eredménytelenül négykézlábazták fel a választási körzetet, az urnákban folytatták a kutatást. Kitűnő érzékkel! A gumi nyomófelület ugyanis az egyik választási ívre ragadva adott kétségbevonhatatlan nyomatékot utolsó kezelője politikai meggyőződésének. Ott volt, egyszerre ragaszkodóan és diszkréten, indigós lenyomatával talán más íveket is összemaszatolva, s ezáltal érvénytelenné téve – önhibáján kívül. Vagy fogjunk gyanút, és keressünk bűnös kezet a dolog hátterében? A rendőrség mindenesetre nyomoz.

Nekem viszont egészen biztosan lesz egy kapaszkodóm, amibe fogódzkodva évtizedek múlva is fel tudom idézni, hogy 2009 végén volt egy elnökválasztás. Hogy ki is nyert akkor? Most mondják meg: lesz valami jelentősége?