Az emberek bölcsessége

Miután vasárnap elmentem szavazni, délután három órától este kilencig a szerkesztőségben tartózkodtam: dolgoztam és közben vártam a részvételi eredményekről szóló híreket. Hargita megye az utolsó, vigyorogták egész nap a képembe a hírtelevíziók bemondói.

Én hülye, valahol abban reménykedtem, hogy az RMDSZ ezúttal is beindítja a messze földön híres mozgósító gépezetét, és elküldi szépen szavazni a népet, mert ugyebár állampolgári kötelességünk elmenni választani. Istenem, hányszor hallottam ezt az utolsó mondatrészt az RMDSZ-től.

Leginkább az RMDSZ Csíki Területi Szervezetének mozgósításában, a csíki elöljárók tenni akarásában reménykedtem. Mert emlékeztem a két héttel ezelőtti rövid szöveges üzenetekre, Facebook-bejegyzésekre, felhívásokra, a csíki települések részvételét tartalmazó, három óránként frissített táblázatokra.

Ezzel szemben a második fordulóban – vasárnap – kínos csend volt. Urnazárásig Borboly Csaba Facebook-oldalán mindössze arról értesítette a nyilvánosságot, hogy ő elment szavazni. Az RMDSZ Csíki Területi Szervezetének csinovnyikjai még ennél is passzívabbak voltak, ők ezúttal szartak az egészre.

Vasárnap már nem volt állampolgári kötelesség a magyaroknak elmenni szavazni. Ezúttal nem volt semmi mozgósítás, nem voltak fontosak a számok, nem volt fontos első helyre behozni a magyar térségek közül a csíki régiót.

Próbálták otthon tartani a népet. Azaz, szerették volna, de ezúttal is kiderült: az emberek bölcsessége mindenek fölött áll. A csíkiak, a Hargita megyeiek érezték, hogy most van igazán tétje a választásnak, nem akkor, amikor két magyar jelölt közül kell választani az első fordulóban.

És minő fura, amíg két héttel ezelőtt – a már említett gigantikus mozgósításnak köszönhetően – a Hargita megyeiek mindössze 44 százaléka ment el szavazni, addig most vasárnap – mondhatni ellenszélben – 48 százaléka.Bölcsen döntöttek.