R. Kiss Edit
2015. február 08., 13:242015. február 08., 13:24
Már az újságban is szóvá tettem, hogy miként köhögnek sokan bele a nagyvilágba, anélkül, hogy a legkisebb figyelmet is fordítanák környezetükre. Alig változott valami az elmúlt években. A beteg emberek nagy része továbbra is úgy gondolja, rászakadt a világ összes gondja a náthával, influenzával együtt, és már cseppet sem érdekli, ha egy tüsszentéssel, köhögéssel mindezt másnak is a nyakába akasztja.
Sok beteg ilyenkor beleomlik a saját nyomorúságába: nagyokat nyögve és esetleg krákogva beleköhög az autóbusz vagy az orvosi váró légterébe, esetleg a kassza előtti sorban az előtte álló nyakába. Jobb esetben kezét némi lagymatag igyekezettel szája fele mozdítja, jelezvén, hogy azért tudja, mi az illem, a gesztusértékűnek megmaradt mozdulat azonban nem vigasztalja majd azokat, akik öt-hét napon belül izmos influenzát fognak ki az illető által szabadon eresztett víruskolónia „jóvoltából\".
Nálunk röhejesnek tartják, olyan tájakon azonban, ahol a praktikum győzedelmeskedett a szégyenérzet vagy a hamis szemérmetesség felett, már gyakran hordanak maszkot a betegséget megelőzni kívánó, közösségbe, tömegbe kényszerülő emberek. Japánban például nagyon sokan az arc vonalait követő, kényelmes légzést biztosító, könnyű anyagból készült maszkokat hordanak az utcán, vonaton. Különböző színben kaphatók ezek: a fiúk kéket, a lányok rózsaszínt is tudnak választani.
Nem ez az első influenzaszezon, hogy megfogadom, igenis, maszkot teszek, ha már a betegek nem hajlandók a minimális odafigyelésre még egészséges embertársaik iránt, eddig azonban engem is visszatartott valami buta szégyenérzet, a „vajon mit szólnak hozzá\". De jelentem, dolgozom ezen fölösleges és álságos viszonyulás leküzdésén, úgyhogy az a maszkos, akit legközelebb látni fognak, én leszek.
Kozán István
Tisztázzuk a legelején: a Sepsi OSK kiesése után a román sportsajtónak úgy kellett a titokzatos, egyetlen porcikájában sem román FK Csíkszereda a Superligába, mint egy falat kenyér. De mi, romániai magyarok hol vagyunk ebben a sokismeretlenes egyenletben?
Kozán István
Megyeitanács-elnökként gyöngyözte ki magából Biró Barna Botond a parajdi betonhiány hallatán, hogy az érintett „cégnek nincs mit keresnie Parajdon, szakmai arrogancia jellemzi őket”, meg egyébként is „Mars!”. Ennél azért többet várunk.
Kozán István
Minden kudarc egy esély is lehetne valami jobb kezdetére – valahogy így gondoltuk, miután végigszenvedtük a televízió képernyőjén keresztül a Sepsi OSK fociklub utolsó meccsét az első osztályban. Naivak voltunk.
Szüszer Róbert
Ezt csinálja utánunk a hanyatló nyugat és a feltörekvő kelet: egy matekzseni próbálja bizonygatni igazát egy Facebook/TikTok-sztárral szemben!
Kozán István
Saját magának mond ellent vagy egyszerűen előremenekül Borboly Csaba? Esetében akár mindkettő igaz lehet. Nekünk azonban emlékeztetnünk kell a politikust arra, amiről ő ma már hallani sem akar.
Kozán István
Munkaszüneti napok idejére is mindig két táborra oszlik az ország lakossága: azokra, akik szerint „végre”; és azokra, akik szerint „hát hogyne”.
Kozán István
Elhívták a sajtót egy olyan rendezvényre, amelyen három órán keresztül a pásztorkutyák és a turisták közötti békés megférés lehetőségeiről volt szó. Megoldást nem nagyon találtak a problémára, a médiát azonban jól megszidták.
szóljon hozzá!