Áldozatvállalás

Majdhogynem megmagyarázhatatlan jelenség történt a héten a román törvényhozásban: a választottak keményen dolgoztak. A képviselők és szenátorok egymás után fogadtak el fontos vagy annak látszó jogszabályokat, mint például a jövő évi költségvetést, a dohányzás száműzését a zárt helyekről, na meg a saját nyugdíjuk kiegészítését. Kemény, mi?

Mindenki csak kapkodta a fejét: kitiltották a gyógyszerreklámokat a tévé- és rádióadásokból, tilos lesz dohányozni a nyilvános helyiségekben, illetve mégis kapnak nyugdíj-kiegészítést a honatyák. Ez a három törvény egymásután zúdult teljesen váratlanul az óvatlan hírfogyasztókra. Az emberek azt sem tudták, hogy melyiken röhögjenek, melyik miatt sírjanak, és melyik miatt anyázzanak. Aztán jött még a költségvetés elfogadása is, de arra már nem maradt erő senkiben, hogy azt is kivesézze, az előző három  törvény minden kapacitást lefoglalt és kimerített. Kit érdekel, hogy mennyi pénz jut jövőre infrastruktúra-fejlesztésre, amikor hamarosan tilos lesz a kocsmákban cigizni? Kit érdekel, hogy mennyi jut egészségügyi ellátásra, amikor tilos lesz a tévéfilmeket prosztataproblémákat enyhítő bigyók reklámozásával megszakítani. És tényleg kit érdekel, hogy mit mutatnak a költségvetés sarokszámai, amikor a képviselők és szenátorok pofátlan disznók módjára mégis megszavazták maguknak, hogy a nyugdíjuk mellé kapjanak még néhány ezer lejt havonta.

Azért tűnt ennyire szokatlannal a honatyák munkatempója, mert az évek során az a kép alakult ki róluk, hogy csak ott tepsednek a képviselőházban vagy a szenátusban, és a napi rutinjuk kimerül abban, hogy szívességet tegyenek a haveroknak és az üzlettársaknak. Ez a kép azonban hamis, hiszen mindannyian tudjuk, hogy a honatyai munka nem merül ki annyiban, hogy a tisztelt választott becammog a parlamentbe, hogy ott naphosszat lógassa, és alkalmanként lehetővé tegye jó sok pénz ellopását. Ezzel szemben a valóság az, hogy a választóik számára általános munkanapnak tekintett hétköznapok igen jelentős hányadában be sem járnak a parlamentbe.

Akárhonnan nézzük, a felsorolt jogszabályok közül toronymagasan kiemelkedik a honatyák parlamenten kívüli boldogulásukat segítő törvény. Bizonyára sokan emlékeznek még erre, ez már egyszer átment a törvényhozáson, a képviselők és szenátorok igen nagy többsége megszavazta, hogy négy évnyi parlamenti szolgálat után máris jogosultak lehessenek a nyugdíj-kiegészítésre. Vagyis kapjanak még egy pár ezer lejt havonta. Mert megtehetik, és kész. A törvény alapos felháborodást keltett, az államfő megfontolás végett vissza is küldte a parlamentnek. Hát most megfontolták rendesen, ezúttal is vállvetve szavazták meg, hogy ismét belenyúlnak a zsebünkbe.

Ez végül is valahol érthető, hiszen a népképviselet áldozatot követel. Ezt az áldozatot a nép meg is hozza, a képviselet ugyanis kíméletlenül kicsikarja belőle.