Rovatok

Több tévéadó hírműsorában is láttam a többszörös cigánygyilkos magyarországi testvérpár és társai ítélethirdetéséről szóló beszámolókat. A két testvér hat személyt megölt és többet is megsebesített, fegyverrel. Előre megfontolt szándékkal, több településen. A K. testvérpár áldozatai minden esetben cigányok voltak.

Tettük elképesztő és elborzasztó. Minden ember külön világ, és egyetlen emberi élet se pótolható. Aki emberi életet olt ki, mintha egy egész világot pusztítana el. Élethosszig tartó börtönbüntetésre ítélték őket, azzal azonban nem foglalkoztak, mi forgott a fejükben, amikor megtervezték és elkövették tettüket. Azaz mégis. Egyik hírben elhangzott: a cigányok által elkövetett erőszakcselekmények törvényes kezelése miatti elégedetlenség indította őket erre. Csak olyan magyarországi településeken jelentek meg, ahol korábban cigányok erőszakoskodtak nem cigány, vagyis magyar lakosokkal. És mivel a törvényes jogorvoslat késlekedett, ők tettekkel akartak oda hatni, hogy ilyesmi ne ismétlődjön meg. Most ugyanaz az igazságszolgáltatás életfogytiglanra ítélte őket.

Furcsa csúsztatás ez. Hogy az igazságszolgáltatás nem teszi, amit tennie kell. Ezzel jogosan érezheti úgy bárki, mintha bátorítanák az elkövetőket, a magyarverőket. Nem csupán a tolvajokat, rablókat, hanem a gyilkosokat is. Mintha az állam nem tartaná kötelességének megbüntetni, számon kérni a bűnöst.

Ez persze nem jelentheti azt, hogy erőszakra erőszakkal kell válaszolni. Főleg, hogy ártatlan embereket zaklatni kellene, vagy lövöldözni szabadna rájuk, csak azért, mert ugyanannak a népcsoportnak a tagjai, akik mások életére és javaira törnek, verekednek, bicskáznak, rabolnak, hatalmaskodnak.

Nem szeretnék olyan helyen élni, ahol egyik ember a másikat megölheti, kirabolhatja, megfélemlítheti, zsarolhatja. Én hiszek – még ebben a korban is – az emberi jóságban, és azt is vallom, hogy az erőszak soha nem jó megoldás. És az erőszak megtorlása se. Tűzre tüzet tenni, a mondás szerint, mi jót eredményezhet?

Mégis olyan helyen élünk, ahol meglopnak, kitámadnak, fenyegetnek, megvernek embereket csak azért, mert kerülnek olyan emberek, akik nem szeretnek dolgozni, nem képesek magukról és családjukról gondoskodni. És másoktól veszik el azt, amire szükségük van: pénzt, élelmiszert, ruhát, illetve lopják a kukoricát a mezőről, a gyümölcsöt a kertből, ellopják a tyúkot, búzát, betörnek más lakásába a pénzért, italért.

Ne szépítgessük a dolgot, és főleg ne cigányozzunk folyton. A cigány is épp úgy szeretne jobban élni, mint a román, a magyar. Nem vagyunk egyformák, de ne ítéljük meg egy közösség minden tagját csak azért, mert oda tartozik. Nézzük az egyén dolgát, és ne általánosítsunk.

Gondoljunk arra: még manapság is sokan úgy tartják a világ különböző helyein, hogy a magyarokra egykor jellemző pozitív értékek leginkább a székelyeknél maradtak meg. Nézzünk szét és azt látjuk, hogy a székely is lop, csal, hazudik, kerüli a munkát, szidja a fajtájabelit és néha éppenséggel buta, huncut is. Szolgaként, éhbérért dolgoztatja a másik székelyt. De hát… csak néhányan, és nem mindegyik székely!

Ha többek, jobbak szeretnénk lenni, inkább példát kellene mutatni, és nem másokat szidni. Ha még sokáig várunk ezzel, elborít a hazugság, a képmutatás. Talán éppen ezt szeretnék látni azok, akik könnyen kezelhető tömeggé kívánják lefokozni a székelyt, a cigányt, a románt, magyart… Vagy egymásnak ugrasztani. Egyéneket és közösségeket egyaránt.