Romantikus dalok kamarazeneestje

Hangversenyük, ahogy Inna Oncescu (fotó) előadóművésztől megtudtuk, akár a Romantikus dalok (Lieduri) címet is viselhetné. Természetesen itt egy komolyzenei fogalomról van szó, a „lied” német szó és jelentése dal. A romantika korában azokat a zenei műveket nevezték „lied”-nek, ahol az énekhangot hangszer – többnyire zongora – kísérte. Ezeket a dalokat leginkább versek és a népzene ihlette. A romantikus dal mesterének Franz Schubertet tartják, ő vitte tökélyre ezt a műfajt, körülbelül hatszáz dalt komponált.

Elsőként Felicia Donceanu Gyöngyszemek (Mărgele) című romantikus dalciklusából hallhatunk három dalt (Coşarul alb, Nici nu-i pasă, Bâlci în Aldebaran). Ezek a rövid dalok Tudor Arghezi azonos című költeményeire épülnek. Azért tűzték ezeket műsorukra az előadók, mivel a román zeneszerzőnek január 26-án ünnepeltük nyolcvanadik születésnapját. Inna Oncescu Donceanut „a romantikus dal román Schubertjének nevezte”.

Szergej Rahmanyinov három románca követi a román zeneszerző dalait. Az Ó, ne légy szomorú, Szomorú éjszaka és Mennyire fáj (Op. 14 nr. 8, Op. 26 nr. 12 és Op. 21 nr. 12 ) című dalok – amint az előadóművész is kihangsúlyozta – arról tanúskodnak, hogy habár Rahmanyinov Bartók és Maurice Ravel kortársa, mégis megmarad „gyógyíthatatlanul romantikusnak”.

Ezután egy kis intermezzo következik, hiszen Joseph Haydn 1789–1790-ben írt Esz-dúr szonátáját hallhatjuk. Komlós Katalin zenekritikus a Bartók Rádiónak azt nyilatkozta, hogy ez a mű „a klasszikus zongoraszonáta műfajának egyik legharmonikusabb példája. Olyan tökéletes alkotás, amelyhez Haydn mintegy 35 esztendős zeneszerzői pályafutás után, félszáz szonátával a háta mögött, londoni útjának küszöbén érkezett el. Tehát mindenképpen összefoglalás: a házimuzsikálásra szánt bécsi szonáta végsőkig csiszolt haydni formája, az 1750-es évek aprócska tételekből álló divertimento-szonátáitól kiinduló út vége. A mester ezután kezdődő londoni korszakának szonátái is és zongoratriói már más világba visznek: a nagyobb nyilvánosságnak szánt koncertdarabok hangvétele és formátuma éppen Haydn bámulatos alkalmazkodó készségéről tanúskodik.”

A negyedik zeneszerző, akinek művei felcsendülnek, nem más, mint Liszt Ferenc. Természetesen az ő választását is születésének a 200. évfordulója indokolja, de nem csak ezért tűztek műsorra Liszt-műveket, hanem azért is, mert a romantikus dalok terén (is) a magyar zeneszerző mélyen beírta magát a zeneirodalom nagyjai közé. A három cigány (1864), a Comment, disaient-ils, a Mignons Lied valamint a Lorelei című művei (S.383, S.535, S.275, S.532) szintén francia, magyar illetve német költők azonos című költeményeire épülnek.

Végül, de nem utolsósorban Manuel de Falla y Matheu (1876–1946) spanyolországi roma zeneszerző és zongoraművész, a 20. századi spanyol zene „korszakos” mesterének négy romantikus dala csendül fel a Siete canciones populares españolas (Hét spanyol népi dal) című ciklusából (El paño moruno, Asturiana, Hota, Polo). A romantikus dalok között nincs összefüggés, csak annyi, hogy szerelmi énekek, amelyeket különböző cigány hölgyekhez írt a zeneszerző. Különben az ihlető népdalok Spanyolország különböző régióból származnak.

A koncert jellegzetességének Inna Oncescu azt tartotta, hogy a zongora nemcsak egyszerű kísérőhangszerként jelenik meg, hanem – többnyire zongorista zeneszerzőkről lévén szó – tágabb teret kap. Ízelítőt kaphatunk tehát a romantika virtuóz zongorakölteményeiből.

Jegyeket a helyszínen válthatnak, a teljes árú belépő 5 lej, diákoknak és nyugdíjasoknak pedig 3 lej. Szervezők: Csíkszereda Polgármesteri Hivatala és városi tanácsa, Csíki Kamarazenekar Egyesület.