Múmiák mint műtárgyak és sorsok

A lelet fontosságát az is igazolja – ahogy dr. Pap Ildikó, az Embertani Tár részleg igazgatója is megjegyezte –, hogy például a DNS-vizsgálatok esetében egy angol kutatócsoporttal működtek együtt, a kutatás első eredményeiről pedig ausztrál televízió számolt be.

Miért különlegesek a váci múmiák?

Érdemes legyőzni a borzongást, viszolygást, mert a múmiákra műtárgyként, vagy éppen természetesen, emberileg, az egykori sorsuk iránt a megfelelő tisztelettel is lehet tekinteni.
A feltárás történetéről, részleteiről – amelyet különben a kiállítás is érzékeltet – dr. Matskási István, az MTM főigazgatója beszélt. „1994-ben a váci domonkos templomban a népnyelven nevezett Fehérek Templomának kriptáját feltárták. Ezt a kriptát már réges-rég befalazták, sőt feledésbe is merült, a plébános úr azonban a historia domusból tudott a létezéséről. Keresni kezdtek, és megtalálták a föld alá levezető lépcsőt. Leérve, egy kisebb csodára találtak. Gyönyörű festett koporsókra leltek, kitűnő állapotban megőrződve, egymás hegyén-hátán. Már ez a látvány felkeltette az érdeklődésüket, de a csoda folytatódott, mert felnyitva a koporsók fedelét, kiderült, hogy ezekben felöltözve hétköznapi polgári vagy ünnepi ruhába az egykori váci polgárok kitűnő állapotban mumifikálódott testei nyugszanak. A váci püspökség engedélyével rögtön – nagyon helyesen cselekedve – muzeológusokat, néprajzosokat, történészeket és embertannal foglalkozó antropológusokat hívtak.”

Falak omlottak le, nemcsak gyakorlatilag, hanem képletesen is. Ezt próbálja érzékeltetni a tárlat előtere, majd az első teremben, diszkréten csak egy részletet láthatunk egy múmiából, egy falra ablakot vágtak és ezen keresztül látni a keresztbe font kezeket, amit a plakáton is feltüntettek. A következő teremben Vác történetét, valamint érintőképernyőn keresztül a feltárt kriptát is részletesen megismerhetjük. Az egyik sarokban a talált koporsók hű másaival érzékeltetik a kripta falait eltávolítók elé terülő látványt.

Térjünk vissza dr. Matskási István beszédére, mely a lelet tudományos fontosságára hívta fel a figyelmet. „Intézményünk végezte a feltárást. Több mint kétszáz emberi maradványt egykori egyházi személyeket, vagy a tehetősebb idetemetkezett váci polgárok testeit találtuk meg. Különlegességnek számít, hogy természetes módon őrződtek meg ezek a múmiák. Az építőmester zsenialitását, leleményességét igazolja, hogy megfelelő szellőztető rendszert épített. A télen és nyáron is állandó 8–11 Celsius-fokos hőmérsékleten a szokványos bakteriális, biológiai folyamatok nem játszódtak le, továbbá a konzerválódást az is elősegítette, hogy fenyőforgáccsal bélelték a koporsókat és száraz növényekkel a párnákat, melyek felszívták a nedvességet és a testek kiszáradásához vezettek. A feltáró szakemberek számára világossá vált, hogy itt egy rendkívüli tudományos érték került – nemcsak úgymond hazai, hanem nemzetközi – kézbe. Olyan, amely párját ritkítja. A váci polgárok teste minden olyan biológiai információt hordoz, ami a korszerű orvostudomány eszközeivel vizsgálható. Pontos komputertomográfos, szövettani, valamint DNS-vizsgálatokat lehetett végezni.”

Orvostudományi kurriózum

Első látásra úgy tűnik, hogy orvostudományi szempontból számít forradalminak a lelet. Például kiderült, hogy a szinte mindegyik elhunyt magában hordozta a tébécét okozó Koch bacilust, és a legtöbb személy ebben a betegségben is halt meg. Néhányuk szervezetében, amelyeknek más volt a haláloka, de hordozták a bacilust, egy olyan fehérjét találtak, amely a feltételezések szerint akadályozta a betegség kialakulását.

Korrajz

Itt azonban sokkal többről van szó, mint orvostudományról. Az 1731–1808 között ide temetett fontosabb személyekről írott adatok is fennmaradtak. „Ez a kétszáz ember pontos képet rajzol 18. századi és 19. század eleji Vácról. Ebben a korban a Budapest közelében elhelyezkedő város a török hódítást követően virágzó fejlődésnek indult. Kétszáz éves üzenet egy egykori magyar városról” – emelte ki Matskási.

Személyes sorsok és művészet

Sőt a tudományos eredményeken túl – ahogy a cím is utal erre – rejtélyek és sorsok tárulnak fel. Ezek emberi sorsok, ahogy egy angol csoport vendégkönyvi bejegyzését is idézte dr. Pap Ildikó antropológus: „nagyon köszönjük ezt a kiállítást, ami számunkra nem a halálról, hanem az életről szól”. Sok ember vívódásaival ismerkedhetünk meg, de nagyszerű tetteivel is. Például itt van a váci szegénykórház alapítója, a pestisjárvány megfékezésében is szerepet játszó Würth Ferenc (1703-1776). Vagy Simon Antal paptanár, akinek pedagógusi érzéke ma is csodálatra méltó, hisz a tőle származó feljegyzésből kiderül, hogy – mintegy korát megelőzve – nagyon is ellenzi a testi fenyítés módszerét. Amúgy a kiállításnak van egy művészi aspektusa is, mert a természettudományi és társadalomtudományi tények, információk mellett megjelennek a korabeli írók, költők, gondolkodók halálhoz, elmúláshoz kötődő versei, esszéi, elképzelései.