Néptánc, mint életmód Balánbányán

Legényessel emlékeztek a néhai csíkszentdomokosi \"nagy öregekre\"

Balánbányán Sándor Csaba Lajos fertőzte meg néptánccal a gyerekeket, de nem csak, legalábbis ez derült ki a gálát megelőző közös beszélgetés, vetítés során, ahol a mindenkori ördögbordások elevenítették fel emlékeiket. A tánc nyújtotta feledhetetlen élmények mellett ott voltak a közös játékok, melyek az egyes csapatokat összekovácsolták, továbbá a kirándulások, utazások, turnék. Kiderült, hogy a színvonalas előadások mögött nem csak az egyéni teljesítmények, hanem az időközben kialakult együttműködés készsége és az egymásra figyelés is ott áll.

A lehető legzsengébb korban kell kezdeni a néptánctanítást – véli a koreográfus. „Igazából az óvodában kell kezdeni a táncoktatást, el is jutottunk minden gyerekhez. Nem tudom pontosan, hol lehetne a játék és a tánc közötti határt meghúzni. Most nem ezekre a színpadra tett, koreografált mozgássorokra gondolok, hanem inkább arra, ami kőkemény magyaros, amit genetikailag öröklünk, ami szerves részünk, akár a népdal vagy az anyanyelv. Bennünk van, csak ki kell bontakoztatni. A gyereknek valaki meg kell mutassa, hogy miként kell játszani, aztán ő teszi a dolgát. Sőt, még a tánc előtt meg kellene őket tanítani játszani. Erre a játékra épülhet később a tánc, és ezek alapján alakulhat ki a sajátos virtus” – emelte ki lapunknak Sándor Csaba.

Sándor Csaba Lajos a gyermekek gyűrűjében

Hozzátette, az iskolában, akik akarták folytatni, továbbfejlődtek, persze ehhez szükségük volt a pedagógusok, a tanítók és a tanárok együttműködésére is. Az Ördögborda előadásairól készült filmecskéket megtekinthetik az együttes honlapján.

A tudást és a csapatmunkát egy harmadik tényező is kiegészíti, ez a lélek. A néptáncot ugyanis nem könyvekből tanuljuk, hanem emberektől. Erre a gondolatra építették szombaton a gálaműsor gerincét képező, első előadást, melynek a Kiknek szelleme fölöttünk vigyáz címet adták. A felcsíki legényessel az adatközlő néhai csíkszentdomokosi idős táncosokra emlékeztek, akik a domokosi Öregek Tánccsoportjában táncoltak, és akiktől a tánclépéseket tanulhatták.

„Június óta készülünk erre az emlékműsorra, és ezt erősítették fel most az utóbbi három nap próbái. Mindenki megkapta a táncok sorrendjét, és már otthon kigyakorolták a lépéseket. Mivel sokan leszünk a színpadon, nem is annyira egy esztétikai élményt akarunk közvetíteni, hanem inkább azt a lelkületet akarjuk megfogni, ami a közös táncolásban rejlik. Ez egy hála részünkről, egy főhajtás az egykori nagy öregek előtt, akiktől ezt a táncörökséget kaptuk” – jegyezte meg az előadás előtt Sándor Csaba.

Színes, összetett műsort láthatott a közönség, a felcsíkin kívül a gyimesi, a kalotaszegi, valamint a hortobágyi táncokból adtak ízelítőt a részt vevő csoportok.