Fábry: Csak akkor beszélek csúnyán, ha annak ott a helye

Show Fábry módra. Telt házas előadást tartott a csíkszeredai Szakszervezetek Művelődési Házában

– Hogy működik önnél a poéngyártás, mondjuk, zuhanyzás közben jutnak eszébe?

– Ez változó, részben gyűjtögetésen alapszik.

– Akárcsak a népdalgyűjtő Kodály Zoltánnál...

– Pontosan. Aztán a kapott anyagokat az ember kiszínezi, meséli, esetenként hozzáad azokhoz. Azt szoktam mondani magamról, hogy kocsmafigura vagyok, persze, ne arra gondoljon, hogy sokat iszom, hanem egyfajta szóvivője vagyok az összegyűjtött vicceknek, amelyeket előadok. Ennek a poéngyűjtésnek a legnagyobbja Berecz András ének- és mesemondó, aki nemcsak gyűjti azokat, hanem meg is formálja.

– Ön szerint van speciális székely humor?

– Hogyne lenne, ezt a Székelyföldön ismert Szomszédnéni Produkciós Iroda fel is karolta. Székelyföldön van egy hatalmas vicckör, amely hasonlóan nagy gyűjtemény, akárcsak a zsidó vicceké. Minden kisebbségi vicckörben közös a többség eszén való túljárás. A vicc a túlélés eszköze. Ugyanakkor számomra már önmagában is különös a székelyek beszédmódja. Nem passzol a kérdéshez, de el kell újságoljam, hogy nagyapám Brassóban született, tanárként Székelyudvarhelyen kezdte pályáját.

– Akkor székely gyökerei vannak. Van információja arról, hogy Magyarország határain túl mennyire szeretik az ön tevékenységét?

– Fogalmam sincs. Él bennem az emlék, amikor tizenhárom évvel ezelőtt Csíkszeredában jártam, akkor még nem is volt televíziós műsorom. Akkor nem volt egyszerű a székelyek megnevettetése. Én húsz percig mondtam a poénokat, a nézők pedig csak úgy néztek, szóval nehéz volt megtalálni hozzuk a kulcsot.

– Ha már itt tartunk, árulja el, milyen a Fábry-féle humor?

– Magamat minősíteni nagyon nehéz, ezt inkább ne kérje! Azt talán el lehet mondani, hogy az enyém egy természetes valami, ideális esetben egy rétegzett valami. Azt viszont nem szeretem, ha csak annyit mondanak, hogy Fábry csúnyán beszél. Csak akkor beszélek csúnyán, ha annak ott a helye.

– Annak a műfajnak, amit ön képvisel, vagyis a stand upnak megvan az utánpótlása.

– Igen, jött egy új nemzedék, akik szinte kivétel nélkül vidékiek. Eddig a humornak erős városi jellege volt, ennek erős részét jelentette a zsidó humor, ami változatlanul nagyon fontos, de mint kiderült, nem kizárólagos. Többféle virág van ezen a réten. Az új humoristák mind diplomások, a humorukban megjelenik egy bizonyos műveltség.

– Erdélyben való tartózkodása alatt találkozott olyan személlyel, akit szívesen látott vagy látna az RTL Klubon futó műsorában, az Esti showderben?

– A Szomszédnéni Produkciós Iroda úgy került hozzánk, bár ezt most ők tagadják, hogy Nagyváradon voltam egy bálban, ahol a két fiú is fellépet, ott figyeltem fel rájuk. Itt jegyezném meg, szerintem általános hiba, hogy ott sincs elég információnk a tehetségekről, ahol azonos a nyelv.

– Az Esti showder immáron tizenhárom éve a legnézettebb ilyen jellegű műsor Magyarországon. Mi ennek a titka?

– Kétségtelen, tizenhárom esztendővel ezelőtt én sem gondoltam, hogy ezt ilyen sokáig lehet csinálni. Persze, a nézettségünk nekünk is kissé lejjebb ment, mert a kisebb televíziók elcsipegetnek egy-két százalékot. Most olyan 1,2 millió személy nézi a kéthetente jelentkező műsorunkat. Azt nem tudom, mi a siker titka, de biztos, van hozzá valamennyi tehetségem. A fő feladat, hogy nézettség szempontjából a rivális csatornát, a TV2-t jól „elkalapáljuk”. Több mint egy évtized alatt egy kivétellel ez mindig sikerült, egyetlenegyszer egy filmmel kicsit beleharaptak a fenekünkbe.

– A kereskedelmi csatornák butácska műsoraira mi is ráharaptunk. Ön viszont sokszor kiparodizálja ezeket, mintha egyfajta görbe tükröt mutatna...

– A tévékben futó műsorok szörnyű minták, nem csak az itteni lakosságot rombolják, hanem a magyarországit is. Mellesleg a budapesti Váci utcában tapasztaltam, hogy húsz év alatt az erdélyi asszonyok készítette hímzések minősége is jelentősen romlott. Senki ne bántódjon meg, de a mostani korondi cserépedények közül egyet se vennék meg, mert csúnyák lettek. Gyermekkorom korondi edényei valahogy másak voltak. Különben már a rendszerváltozáskor mondtam, az, ami most következik, hatalmas kulturális pusztulást fog okozni. Ez nagyjából be is következett. Manapság a tudásnak, a műveltségnek, az olvasottságnak semmifajta értéke nincs. A tévében mutatott valóságshow-k (például a Való Világ 4, szerk. megj.) a gyerekek elé olyan mintát vetítenek, ami elképesztő: azt sugallják, akkor is viheted valamire az életben, ha nem értesz semmihez, ha sötét bunkó vagy. Ez nem jó így. Nálunk még gyalázatosabb az, hogy az állami televízió egy rossz kereskedelmi tévéként működik, semmiféle közszolgálati funkciót nem lát el. Ezzel szemben a Duna Televízió még valamennyire tartja magát.

– Hagyjuk a televíziót. Politizáljunk keveset! Kíváncsi lennék arra, hogy mit gondol a kettős állampolgárság megadásáról.

– Ez egy fontos gesztus volt. Az Orbán-kormánynak ezzel az elég gyorsan meghozott intézkedésével sikerült valamennyire lemosnia a december 5-i gyalázatot. Amúgy ebben nincs semmi irredentizmus, Európa számos országában létezik a kettős állampolgárság. A szavazati jog viszont számomra az adófizetéssel függ össze. Szerintem ott van jogod szavazni, ahol adót fizetsz. De hangsúlyozom, ha a határon túli magyaroknak lesz szavazati joga, én nagyon fogok örülni annak. Azt kell mondanom tehát, hogy ebben a kérdésben bizonytalan vagyok.

– Hogy telnek Fábry Sándor hétköznapjai?

– Mint bárki másnak. A munka nem vészes, mert jó a csapat. Nem tudatosan, de az antennád arra van fordítva, hogy a műsort kéthetente meg kell csinálni, és ennek tudatában közlekedsz a világban. Az enyém nem olyan munka, hogy az íróasztalnál ülnék és izzadnék.