Szeptemberi szorongások. Szülők iskola- és óvodakezdés előtt

„Szülőként igazi élmény úgy járni-kelni, hogy tudom: a gyerekem mással ugyan, de jó helyen van, ahol jól érzi magát. Figyelni és csodálni őt, mennyit változott néhány hét alatt. Majd hallgatni: szaval, énekel, táncol. Mindezt ismerem, de… Ezt nem én tanítottam neki! Már mások tanítják. Már nem tudok minden rezdüléséről, már lehetnek kicsi titkai. Különváltunk. Fájdalmas, de szép időszak.”

Iskolakezdés és jegyek

Nem csak az óvodás szülőknek van káoszérzete, hanem ugyanúgy a kisiskolások szüleit is sújthatja az új közösségbe kerülés. Új iskola, új tanárok, új gyerekek, a korábbi tízeshez képest harmincas osztálylétszám, a korábbi családias, esetleg falusi intézményhez képest egy sokkal nagyobb, városi iskola – természetes, hogy a gyereket mindez szorongással tölti el. És sokszor a szülőt is.

„Sok kérdés, félelem merül fel a szülőben, ezt tetézheti a változás fájdalma. Vajon gyermekünk hogy fogadja majd az új környezetet, a nevelőket, gyerekeket? Hogy fog beilleszkedni, tud-e nyugton maradni, betartani az új szabályokat, figyelni, sokat sír-e majd utánunk? Ha mi, szülők felkészülten állunk ehhez a kérdésekhez, biztosak lehetünk benne, hogy gyermekünk is sokkal könnyebben veszi majd az akadályokat. De bármennyire is komolyan vesszük az iskolát, a családi életnek, az együtt töltött időnek nem szabad kizárólag a tanulás körül forognia.

Talán az a legfontosabb – hangsúlyozza ki Kádár Enikő –, hogy a szülő biztosítsa gyermekét a feltétel nélküli szeretetéről. Legyen kisiskolás vagy nagyobb, fontos, hogy a gyerek tisztában legyen vele: nem a hazahozott jegyeken múlik, hogy mennyire szeretik. Így kevésbé fog aggódni az iskolai teljesítményei miatt, és stressz nélkül a tanulás is jobban megy.