Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

22:42

A szépítés összejött, az egyenlítés már nem az FK Csíkszeredának a CFR otthonában (videóval)

21:47

Otthon, ahová hazatér a kászonújfalvi család

21:43

Megvan az időjárás-előrejelzés az év végéig, benne karácsonnyal és szilveszterrel

21:04

Üzent a bukaresti ítélőtábla vezetőségével szembeszálló bírónő

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Már ma este több százan tüntetni vonultak az oknyomozó dokumentumfilmben feltárt visszaélések miatt

Verekedés az egyik udvarhelyi fenyőfaárus helyszínnél: két férfit szúrt sebekkel vittek kórházba

Elütötték a szelíd szarvasünőt Csíkszereda közelében – állatorvos vizsgálja a sérüléseit

„Nekihajtok az első szembejövő autónak” – külföldön fogták el a szándékosan balesetet okozó román férfit

Aggódó családja keresi a Székelyudvarhelyről eltűnt nőt

Nem mindenki elégedett a csíkszeredai városháza fekvőrendőrös igyekezetével

Adóügyek: a régi tömbházakban élők rosszul járnak az új törvény miatt

Váljon divattá a hazaköltözés – elindult az RMDSZ Hazaváró programja

Tusnádon nem ülnek fel a focihuligánok provokációjának

Bekapcsolva maradtak a mikrofonok, kínos helyzetben rögzítették a suttogást a bírók között

Szeptemberi szorongások. Szülők iskola- és óvodakezdés előtt

Ovikezdés. Várjuk is, meg nem is

Fotó: Haáz Vince

Indul a szeptemberi zsongás: a kicsi óvodába megy, a nagy iskolába, a szülő pedig – az egyensúlyra törekedve – ott „vergődik” valahol a kötődés és az elengedés között. Kádár Enikő pszichológussal beszélgettem az elengedésről, a beszoktatásról, az óvodai, iskolai élményeket feldolgozó közös olvasásról.

D. Balázs Ildikó

2019. szeptember 05., 17:462019. szeptember 05., 17:46

Az óvodába kerülés szinte minden gyermeknek kettős élményt jelent – szögezi le Kádár Enikő. „Egyrészt várja a napot, mikor oviba mehet, izgatja, vajon milyen új élményekkel fog majd találkozni. Másrészt viszont – erre a tapasztalatra majd csak a beszoktatási idő után tesz szert – nap mint nap hosszú időre el kell szakadnia a szülőktől, és ez bizony nem könnyű. És nemcsak az elszakadás nehéz. Új felnőttekkel és gyerekekkel kell megismerkednie, őket elfogadnia. Csoportba kerül, ahol nincs meghatározott helye, státusza, mint a családban. El kell fogadnia az óvoda szokás-és szabályrendszerét is. Nem meglepő tehát, hogy az első időszak szinte minden gyermeknek és szülőnek igen nehéz, sokszor fájdalmas” – magyarázza.

Ki nem mondott szülői kérdések

Mi lesz a gyerekkel nélkülünk? Boldogul-e? Vajon meg tudja-e oldani a nehézségeit? Vajon odafigyelnek-e rá? És mi lesz velünk? Hogyan fognak ránk nézni, ha sírunk, ha esetleg hisztizik a gyermekünk, vagy éppenséggel mit gondolnak majd rólunk, ha túl könnyen otthagy bennünket? – fogalmazódnak meg a szülői kérdések. Kádár Enikő szerint mivel senkinek sem könnyű az elválás, beleférhet a tiltakozás, a hiszti, a dacolás, a sírás is.

„Időt kell adnunk magunknak és gyerekünknek arra, hogy megtalálja a hangot az óvodás társakkal, csakúgy mint az óvónénivel, a dadussal.

Ha van időnk, ne sürgessük se magunkat, se gyerekünket” – mondja. Nincs meghatározott idő, hogy meddig kell szoktatni a gyereket, a beszokás folyamatát jelzi, ha idővel a tiltakozás és sírás mennyisége, intenzitása csökken. Sajnos nehezítő tényező – jegyzi meg –, hogy betegeskednek a gyerekek a közösségbe kerülésük első évében, így a több napos vagy hetes otthonlét után szinte elölről kell kezdeni a beilleszkedést. Vannak, akik az első napokban tiltakoznak, majd fokozatosan beilleszkednek, más gyerekek az első hetekben minden gond nélkül, szívesen járnak a közösségbe, majd egy nyugalmas időszak után kezdenek el erőteljesen tiltakozni. Mindenkinek más a ritmusa. És ami a legfontosabb, hogy nem jelentik feltétlenül azt, hogy a szülő rosszul csinált valamit – nyugtatja meg a szülőket a csíkszeredai pszichológus.

De nehéz az iskolatáska...

Fotó: Barabás Ákos

„Szülőként igazi élmény úgy járni-kelni, hogy tudom: a gyerekem mással ugyan, de jó helyen van, ahol jól érzi magát. Figyelni és csodálni őt, mennyit változott néhány hét alatt. Majd hallgatni: szaval, énekel, táncol. Mindezt ismerem, de… Ezt nem én tanítottam neki! Már mások tanítják. Már nem tudok minden rezdüléséről, már lehetnek kicsi titkai. Különváltunk. Fájdalmas, de szép időszak.”

Iskolakezdés és jegyek

Nem csak az óvodás szülőknek van káoszérzete, hanem ugyanúgy a kisiskolások szüleit is sújthatja az új közösségbe kerülés. Új iskola, új tanárok, új gyerekek, a korábbi tízeshez képest harmincas osztálylétszám, a korábbi családias, esetleg falusi intézményhez képest egy sokkal nagyobb, városi iskola – természetes, hogy a gyereket mindez szorongással tölti el. És sokszor a szülőt is.

„Sok kérdés, félelem merül fel a szülőben, ezt tetézheti a változás fájdalma. Vajon gyermekünk hogy fogadja majd az új környezetet, a nevelőket, gyerekeket? Hogy fog beilleszkedni, tud-e nyugton maradni, betartani az új szabályokat, figyelni, sokat sír-e majd utánunk? Ha mi, szülők felkészülten állunk ehhez a kérdésekhez, biztosak lehetünk benne, hogy gyermekünk is sokkal könnyebben veszi majd az akadályokat. De bármennyire is komolyan vesszük az iskolát, a családi életnek, az együtt töltött időnek nem szabad kizárólag a tanulás körül forognia.

Ne csak arról beszélgessünk, hány piros pont került a füzetbe és a többieknek mennyi van, hiszen a gyereket nem ezzel mérjük.

Fontos, hogy érezze a feltétlen szeretetet és támogatást – függetlenül az iskolai eredményétől. Sok szülő panaszkodik arról, hogy ha megkérdezik, mi történt az iskolában, rendszerint az a válasz, hogy semmi. Sokszor beszédesebb a gyerek, ha rákérdezünk, mit csináltak aznap matekórán vagy miről beszélgetett a padtársával. S nem elég megkérdezni, meg is kell hallgatni a választ! A gyerekek nagyon érzékenyek, észreveszik, ha a szülő teljes szívvel figyel rájuk, ha viszont nem jut el a szülőhöz, amit mesél, nem veszi őt komolyan, legközelebb már nem lesz ilyen közlékeny. A célzott kérdések és az odafigyelés segít, hogy valóban megtudjuk, mi történt az iskolában” – tanácsolja az iskoláskorú gyerekek szüleinek a szakember.

Kádár Enikő szerint fontos, hogy a szülő biztosítsa gyermekét a feltétel nélküli szeretetéről

Fotó: Veres Nándor

Talán az a legfontosabb – hangsúlyozza ki Kádár Enikő –, hogy a szülő biztosítsa gyermekét a feltétel nélküli szeretetéről. Legyen kisiskolás vagy nagyobb, fontos, hogy a gyerek tisztában legyen vele: nem a hazahozott jegyeken múlik, hogy mennyire szeretik. Így kevésbé fog aggódni az iskolai teljesítményei miatt, és stressz nélkül a tanulás is jobban megy.

Segít, ha…
Mind a szülők, mind a gyerekek szorongását csökkentheti a közös meseolvasás, amely olyan beszélgetésekhez vezet, ahol a szülő megoszthatja emlékeit, tapasztalatai gyermekével, meghallgathatja félelmeit, és reagálhat azokra.

Óvodai beszoktatás-segítő könyveket, meséket is ajánl Kádár Enikő:
Vadadi Adrienn: Maja barátokra lel;
Bartos Erika: Anna és Peti – Irány az óvoda! – Anna óvodába megy című fejezet;
Bartos Erika: Bogyó és Babóca az óvodában;
Tamás Zsuzsa: Kicsi Mimi és a Kökény ovi;
Kormos István: Mese Vackorról, egy pisze kölyökmackóról;
Farkas Nóra: Összeköt a szeretet;
Sün Peti és barátai: Kalandok az erdei óvodában;
Vadadi Adrienn: Ákos óvodába megy.

A kisiskolás gyerekek szüleinek figyelmébe az alábbi olvasmányokat ajánlja a csíkszeredai pszichológus:
Janikovszky Éva: Már iskolás vagyok;
Vadadi Adrienn : Nyomás a suliba;
Liane Schneider: Bori iskolába megy;
Mi micsoda Junior: Iskolás leszek!;
Vadadi Adrienn: Leszel a padtársam?;
Kormos István: Vackor az első bében;
Boldizsár Ildikó: Mesék az élet csodáiról.