„Hogy ne maradjanak úgy”: magzatelhajtó mesterkedések a paraszti társadalomban

Dr. Balázs Lajos néprajzkutató kutatta a magzatelűzés jelenségét is

Fotó: Veres Nándor

Mit tettek az asszonyok, hogy „ne maradjanak úgy”? Mi játszott nagy szerepet a fogamzás hárításában, és milyen praktikákat használtak a magzatelhajtásra a paraszti társadalomban? Erről is olvashatnak a Székelyhon napilap pénteki Liget mellékletében.

Liget

2019. november 01., 18:192019. november 01., 18:19

2019. november 01., 18:312019. november 01., 18:31

A legelterjedtebb kifejezések a magzatelhajtásra a tengerészt csinált belőle, vízre tette, vagy éppen az angyalcsinálás voltak. Dr. Balázs Lajos néprajzkutató több mint harminc éven keresztül vizsgálta az emberi élet sorsfordulatait – a születést, a házasságot, a halált, de kutatta a magzatelűzés jelenségét is. Mint mondta, léteztek preventív technikák, amelyek szájról szájra terjedtek, az asszonyok tanították, hogy mit kell csinálni, hogy „ne maradjanak úgy”.

Csépelj bent, de szórjál kint

– ez volt az egyik legelterjedtebb és biztosnak tekintett technika a közösülés alkalmával. A fogamzás hárításában nagy szerepet játszottak a korábbi lakásviszonyok, hiszen egy szobában lakott két-három generáció is, ritkán biztosítottak külön szobát a fiataloknak. A néprajzkutató elmondta, orvosi felmérések is születtek Magyarország területén 1940-ben arra vonatkozóan, hogy a női „idegállapot" egyik eredője pontosan ez a feszült helyzet, hogy nem folytathattak természetes, nyugodt körülmények között szerelmi együttlétet, még akkor sem, ha új házasok voltak. Adott esetben még a nászéjszakán sem.

A paraszti nemi életet két érzelmi hatás hálózta, kísérte: a szégyen és a félelem – vonta le a következtetést a néprajzkutató.

Egy másik praktika az együttlét utáni gyors kimosakodás volt. Az asszonyok a párnájuk alatt rongyokat tartottak, amelyeket gyorsan ecetbe mártottak és kitörölték magukat.

Az asszonyok sokféle praktikát ismertek

Fotó: Fortepan/Tóth Árpád

Ha meggyőződtek arról, hogy valóban terhesen maradt az asszony, akkor háromféle terhességet megszakító praktikát alkalmaztak: a fizikai erőfeszítést, a növényi elhajtót és a különböző vegyszerek használatát, utóbbiakat a testébe kellett bevinni. Ha a fenti módszerek nem voltak hatásosak, akkor orvoshoz fordultak. Voltak erre szakosodott bábaasszonyok is, akik fizetség fejében eltették a magzatot, vagy kitanították a nőt, hogy hogyan kell eljárni. Ha a hatóságok mégiscsak lefüleltek egy ilyen bábaasszonyt, börtönbe zárták, de a falu sajnálta, mert segített rajtuk. Határozottan pozitív volt egy bábaasszony megítélése, várták a kiszabadulását – magyarázta Balázs Lajos.

A különböző „mesterkedésekről”, az asszonyok lelki vívódásáról, illetve a Ceaușescu-féle abortusztörvény hatásairól bővebben a Liget november 1-jei számában olvashatnak.