Vincze Lóránt: „Nem vállalhatunk olyan uniós költségvetést, amely a mezőgazdaságtól és a kohéziótól von el forrásokat”

– Többször szóba került, hogy kulcsterületek alulfinanszírozottak. Mit jelent ez konkrétan?

– Olyan területekről beszélünk, amelyeket az EU maga is prioritásként kezel: kutatás-fejlesztés, digitális átállás, zöld beruházások, külpolitika, humanitárius segítség. Ezekre nincs elég forrás. Versenyképesnek kell lennünk Kínával, az USA-val szemben, mert ha nem, vesztesek leszünk. Ez nem csak gazdasági kérdés: ha nincs fejlődés, kevesebb lesz a munkahely, csökken az életszínvonal.

A Covid-válság idején mindenkinek világos lett: alap egészségügyi termékekből nincs gyártókapacitásunk. Akkor azt mondtuk, felépítjük ezeket, de nem tettük meg, mert nem volt rá elég pénz. Most a háború miatt a védelmi ipart akarjuk fejleszteni, és közben „elfelejtjük” a többi szektort. Ciklikusan reagálunk válságokra, de egyik esetben sem végezzük el a feladatot. Ez az Európai Bizottság kritikája is részünkről.

És közben a hagyományos területek, mint a mezőgazdaság, háttérbe szorulnak. A gazdák nem csak egy szociális réteg, hanem élelmiszert állítanak elő, amit mi fogyasztunk. Ha nem helyi terméket veszünk, akkor drágább importból kell fedezni a szükségleteinket. Egyensúlyba kell helyezni a politikai döntéseket.

– A közös agrárpolitika hagyományosan az egyik legnagyobb uniós kiadási terület. Merre tart ez a rendszer?

– Már az előző időszakban a Bizottság zöldítésre, környezetvédelemre helyezte a hangsúlyt, és a mezőgazdaság mindig ennek az elszenvedője lett. Most arról beszélnek, hogy a támogatási borítékot teljes egészében nemzeti szintre delegálják. Ez Románia számára rossz hír. A centralizált állami döntéshozatal nálunk többször is csődöt mondott. A regionális, helyi szint az, ahol érdemi döntéseket lehet hozni.

Ráadásul a Bizottság eredeti javaslata szerint a mezőgazdasági keret 20 százalékkal csökkenne. Ez inflációval együtt 40 százalékos reálcsökkenést jelentene. Az Európai Néppárt frakciója nem támogatta ezt, és ennek lett is eredménye: a Bizottság ígért 50 milliárd eurónyi pluszt a mezőgazdaság számára, és megtartja a vidékfejlesztési pillért, ami korábban eltűnni látszott. De még messze vagyunk a végső verziótól.

Egy ajánlat vagy tárgyalási alap, vagy nem. Ha rossz, azt vissza kell vonni. Mi most ezért dolgozunk: hogy a Bizottság új, javított javaslattal álljon elő. A tagállamok helyezkednek, a fukarok elégedettek az eredeti javaslattal, Közép- és Kelet-Európa az érdekeiért, a nagyobb költségvetésért lobbizik. Romániát nem hallom, nem látom, lehet, hogy csendben érdeket érvényesít, de ennek nyomát még Brüsszelben nem érzékeltem.

– A kistermelők, az állattartók, a hegyvidéki és hátrányos helyzetű térségek támogatásának növelése, a fiatal gazdák segítése – mind jól hangzó célok. Hogyan működhet ez Erdélyben, Székelyföldön?

Ott van például a szándék, hogy lépjen életbe a capping, tehát hogy egy bizonyos terület fölött csökkenjen a támogatás, aztán szűnjön meg egészen. Nyilván, Erdélyben, és Székelyföldön különösképpen, a tagosítás vagy működik, vagy nem, de inkább nem. A nadrágszíj parcellákat nem lehet összegyúrni egybe, ez gazdaságilag egy előnytelen helyzet, de számunkra egy kulturális-földrajzi adottság, és ez is meg kell kapja a megfelelő támogatást.

Pozitívum, hogy a hazai támogatások szintje végre elérheti az uniós átlagot, mivel minimum és maximum hektárarányos támogatást terveznek. Az egyszerűsítés is fontos elem: 10 hektár alatt ne legyen bürokratikus kötelezettség. A gazda ne papírozzon, hanem dolgozzon.

A zöld vállalások esetében pedig az az elképzelés, ne legyen kötelező olyan beruházásokat végezni, amelyek nem növelik a termelékenységet. Legyen ösztönzés azok számára, akik vállalják, de ne legyen kötelező minden gazdára.

– Mi a helyzet a kohéziós politikával? Lesz-e pénz aszfaltra a következő ciklusban? Nálunk különösen fontos lenne az előlegek növelése, a pályázatkezelés felgyorsítása is.

– Az elmúlt években, amióta a Központi Regionális Fejlesztési Ügynökség kezel bizonyos programokat Erdély hat megyéjében, minden gördülékenyebben megy. Már nem kell Bukarestbe járni fél csomagtartónyi papírral.

Az önkormányzatok azt kérdezik: lesz-e pénz aszfaltra? Mert ez a legláthatóbb eredmény. De persze sok más beruházásra is szükség van: iskolákra, rendelőkre, közösségi terekre. Erdélyt sosem kényeztette el a központi kormány, itt az uniós pénzek jelentették a fejlesztések több mint egyharmadát. Ezért kulcsfontosságú, hogy továbbra is érkezzenek ezek a források.

A kritikusok mondhatják, hogy volt időnk felzárkózni, miért nem tettük meg? A válasz: mert a nagy összegeket Bukarest magánál tartotta, és nem valósította meg a projekteket. Hol vannak az új kórházak, a kolozsvári metró? Nem készült el, mert nem volt hatékony az államigazgatás.

– Mit tehetünk ezekben a helyzetekben?

– Az RMDSZ-nek megvan a maga politikai üvegplafonja. A parlamentben 6–7 százalékot teszünk ki, a kormánykoalícióban most 10-et. Ahol van miniszterünk, mint Cseke Attila a fejlesztési tárcánál, ott gyorsítottunk, digitalizáltunk, és azokat a beruházásokat, amit elkezdtünk, azt be is fejezzük. Más minisztériumokért nem tudunk felelősséget vállalni.

Brüsszelben mi tesszük a dolgunkat: védjük a térség érdekeit, és ebben támogat minket az Európai Néppárt. Közös hajóban evezünk: a kelet- és dél-európai országok, de még a nyugatiak is profitálnak a felzárkózási folyamatból.

– Tehát lesz aszfalt?

– Valamennyi biztosan lesz. Hogy meddig ér az aszfaltozott út, az majd a költségvetési tárgyalások végén derül ki.

(X – fizetett hirdetés)