Ezrek rótták le kegyeletüket a háborús hősök előtt Úzvölgyében

Mintegy 2500-an gyűltek össze vasárnap a Csíkszentmárton önkormányzata által gondozott úzvölgyi katonai sírkertben azon az ökumenikus tábori istentiszteleten, amelyen a szomszédos dormánfalvi önkormányzat önkényes „temetőfoglalása” ellen tiltakoztak békésen. Az ökumenikus istentiszteletet a rendkívüli helyzet rendezése érdekében létrehozott, a politikum, a civil szféra és a történelmi magyar egyházak képviselőit felsorakoztató székelyföldi kezdeményező bizottság hirdette meg.

Az eseményen

az osztrák–magyar hadsereg azon 14 hősi halottjáról is megemlékeztek, akiknek sírjaira önkényesen betonkereszteket állított a román elesetteknek külön parcellát és emlékművet létrehozó dormánfalvi önkormányzat.

Vasárnap a betonkeresztek, illetve a tiltakozásul a tövükbe helyezett mogyorófa feszületek mellé huszárok álltak, akik az ott elhantolt magyar katonák nevét tartották kezükben.

Az ökumenikus istentiszteleten az összes történelmi magyar egyház képviseltette magát.

A felszólalók arra kérték a hatóságokat, ne bolygassák meg az eltemetett hősök nyugalmát, és hogy békesség legyen, ne állandó ellenségeskedés. Az egyházi felszólalók sorát Demeter Sándor Lóránd székelyderzsi unitárius lelkész zárta, aki prédikációja végén arra kérte az egybegyűlteket, hogy fogják meg egymás kezét, és kiáltsák háromszor egymás után, jó hangosan azt, hogy

ne bántsd a magyart,

majd így összekapaszkodva mondják el közösen a Miatyánkot.

A székely és magyar zászlókat lobogtató jelenlévők így is tettek, ezáltal az esemény egyik legérzelmesebb pillanatává varázsolva a közös felkiáltást és imát.

Az ökumenikus istentisztelet végén megtartott közös áldás után

a szervezők azt a tiltakozó nyilatkozatot is bemutatták – és kérték az egybegyűlteket, hogy írják alá –, amelyet ígéretük szerint rövidesen valamennyi érintett helyi és megyei hatóságnak, a kormánynak és az államelnöki hivatalnak is eljuttatnak.

A nyilatkozatot fel is olvasták, ebben pedig egy rövid helyzetismertetés után kiemelték, hogy a romániai magyarság tiszteletben tartja azoknak az elhunytaknak az emlékét, akik a világháborúk áldozataivá váltak, függetlenül attól, hogy hol nyugszanak és milyen nemzetiségűek.

A tiltakozó dokumentumban továbbá úgy fogalmaztak:

Hozzátették: őseik nyughelyének meggyalázása jelképes üzenetű, és összesíti azokat a sérelmeket, amelyek a Romániában élő magyarokat érik kulturális és történelmi, szellemi és tárgyi, nemzeti és gazdasági életének becsmérlésével, megkérdőjelezésével és megakadályozásával.

A nyilatkozat szerint a romániai magyarság nevében a történelmi egyházak, az önkormányzatok, a civil réteg és a romániai magyar politikai szervezetek képviselői állampolgári jogaik és a közigazgatási törvények alapján a következőket követelik:

• a kegyeletsértő tevékenység nyomán kialakult összes törvénytelenség kivizsgálását, és a törvényszegők megbüntetését;
• a kegyeletsértő beavatkozás során eszközölt összes módosítás haladéktalan visszaállítását az eredeti állapotba;
• a települések és a megyék közötti határok azonnali hatállyal való rendezését, hogy hasonló visszaélés többet ne történhessen;
• a magyarsággyalázó és történelemhamisító folyamat azonnali megállítását;
• nyilvános bocsánatkérést a meggyalázott temetőben nyugvó katonák hozzátartozóitól és a sértett nemzetektől.

A tiltakozó nyilatkozat felolvasását követően számos politikus is beszédet mondott, amelyek során többször is terítékre került a dormánfalvi önkormányzat által elhalasztott avatóünnepség.

Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke ezzel kapcsolatosan elmondta:

az elmúlt száz év tapasztalatai alapján nem hisz a román félnek, ezért arra kérte az egybegyűlteket, hogy május 17-éig ne teljen el úgy nap, hogy senki sem látogat ki a temetőbe,

és aznap is menjenek el minél többen, hogy jelen legyenek, ha esetleg mégis megtartanák az ünnepséget.

A vasárnapi rendezvény végül a magyar és a székely himnuszok közös eléneklésével zárult.