Ugron-kastély: a volt tulajdonos nem kapta vissza, az önkormányzatnak nincs fedezete a tatarozásra

A székely nemesi Ugron család mezőzáhi ágát Ugron István és neje, báró Bánffy Anna alapított a 18. század második felében, a feleség hozományát képező mezőzáhi birtokrészre telepedve – olvasható a Romániai Magyar Lexikon műemlék adatbankjában Bordás Beáta leírása. A birtok apáról fiúra szállt, az 1860-as években Ugron Sándor (1826–1901) és felesége, malomvízi Kendeffy Rozália (1836–1898) lettek annak urai, majd gyermekeik közül eredetileg Ugron Miklós (1858–1899) örökölte volna, de korai halála után testvérére, Istvánra szállt az örökség, aki diplomata teendőit éppen Tbilisziben végezte. Akkoriban egy kőből épült udvarház, kő vendégház, díszkert, családi kripta és gazdasági épületek álltak az udvaron.

Ugron István (1862–1948) 32 évig tartó diplomata pályafutása alatt többek között Alexandriában, New Yorkban, Oroszországban volt az Osztrák Magyar Monarchia konzulja, 1903 és 1909 között Varsóban, 1909 és 1910 között Bukarestben, majd 1911–1914-ben Belgrádban teljesített szolgálatot. Az első világháború után visszavonult és hazatelepedett Erdélybe, ahol fontos közéleti és politikai funkciókat töltött be. Családot nem alapított, és feltehetően azért kezdett 1908-ban, 46 évesen építkezni, hogy az új kastély, a lakhelye kielégítse korszerű lakó- és reprezentációs igényeit.

Egy korabeli újság az Ugron-kastélyban tapasztalható „új életről” számol be, amely az államosítást követte. A cikk szerint az utolsó tulajdonos „csak evett, ivott és kártyázott, valóságos éjjeli mulatóhely volt a kastély”, amely „most az állam tulajdona”, és amelyet gazdasági iskolává alakított át a román állam a helybeli Román Munkás Párt kezdeményezésére. A nyári szünidőben felnőtt férfiakat képeztek erdőgazdálkodásra,

– írja az újság, amelyből az is megtudható, hogy „az erdőben a falusi nagygazdák tették mindig a legnagyobb károkat és most a szegényparasztokból kikerülő erdőpásztorok lesznek hivatva az erdőket a kulákok túlkapásaitól megvédeni és a szegényparasztok érdekeit védeni” – írja a cikkben.

A kastély bútorzatát, berendezését, értékes gyűjteményét széthordták, mára abból már semmi nincs meg. Az épület belsejében kisebb-nagyobb változásokat eszközöltek, ami most, a kiürítését követően is arról árulkodik, hogy ott állami intézmény, iskola, illetve árvaház működött. Ottjártunkkor például kék olajfestékkel lefestett folyosót, emeletes vaságyat, falakra festett ábrákat láttunk, illetve omladozó, beázott mennyezetet, hulló vakolatot, romosodó homlokzatot.

– tudta meg a Vásárhelyi Hírlap. De fontosnak tartja megmenteni, hiszen komoly turisztikai potenciált lát benne: a kastély és a mezőzáhi bazsarózsa rezervátum a térség fő turisztikai vonzerejét jelenti. A helyreállítási munkálatokhoz szükséges finanszírozás előteremtése mellett azonban meg kell találni az épület pontos rendeltetését, hogy a későbbiekben is fenntartható legyen a felújított kastély.

aki érdeklődésünkre elmondta, a kastélyhoz tartozó földterületből a kastélyparkot lehetett visszaigényelni. A visszaszolgáltatásáról döntött is a bíróság, ám mivel annak egy részét már más birtokolta, a megmaradt kastélyparkot és kárpótlásul egy 10 hektárnyi erdőt kapott vissza. A kastélyparkban kialakított tisztást kérte a község önkormányzata, hogy különböző közösségi rendezvényekre továbbra is használhassák, amibe az örökösök szívesen beleegyeztek, azzal a kikötéssel, hogy viseljék gondját a területnek, tartsák tisztán azt.

– tette hozzá az örökös.

Csakhogy a Maros megyei prefektúra a park meglévő részére és az erdőre vonatkozó visszaszolgáltatási döntést megfellebbezte. A parknak és az erdőrésznek a tulajdonosi jogosságát felfüggesztették, holott az állami erdészeti hivatallal is kapcsolatot tartott az Ugron-család, őriztette azt, de mindez nem számított. Ezt követően újabb tárgyalásra kerül sor a visszaszolgáltatás érdekében, egy marosvásárhelyi ügyvéd vállalta az igazságszolgáltatás előtt a képviseletet. Ami a kastélyépületnek a visszaigénylését illeti, Ugron Béla elmondta, azt még el sem indíthatták, hiszen

Egyelőre megvárják a park és erdő érdekében folytatott per eredményét és azt követően lépnek – tette hozzá.

„A jogos tulajdonos, aki visszakérhette volna, az az édesanyám volt, mint hozzátartozó, akinek a nagyanyja az Ugron István testvére volt” – magyarázta az örökös, akinek az édesanyja nem akart a visszaigényléssel foglalkozni, illetve nem is nagyon értette, mit lehet kezdeni, hogyan lehet azt kezdeményezni.

– mondta Ugron Béla, aki a törvény módosítása után, amely újbóli lehetőséget teremtett a visszaszerzésre, hozzálátott a visszaigényléshez. „A kastélyt, mint örökséget kérnénk vissza, és ha visszakapnánk, tudnánk, hogy mit kezdjünk vele. Nagyon sajnáljuk, mert édesanyám kislánykorában ott élt, és az ő édesanyja 1928-ban ott hunyt el egy járványos betegségben” – osztotta meg a Vásárhelyi Hírlappal a családi emlékeit Ugron Béla.