Ötéves a székelyudvarhelyi Magyarörmény Kulturális Egyesület

Pénteken minden korábbinál többen ünnepeltek együtt a múltidéző, hagyományőrző, önazonosság-erősítő találkozón. Boldogságos Szűz Mária templomban történt bemutatásának ünnepén az örmény rítusú szent liturgiát együtt mutatta be Gál Hunor, a gyergyószentmiklósi örmény katolikus egyházközség plébánosa, Sáska Magyari Zsolt diakónus, Mátyás Károly főesperes-plébános a barátok templomában. Közreműködött a szentmiklósi örmény kórus és a Vörös Köpönyegesek közössége. A ferences templom igazgatója, Antal testvér homíliájában az ünnepről szólt. A keleti egyházban ősi hagyomány a Jakab apokrif evangélium leírása: a gyermek Máriát szülei a templom szolgálatára szentelték. A belépés akkor és ma is nem a templom küszöbének átlépést jelenti, hanem az Istennek felajánlott életet, küldetésünk beteljesítését.

A városháza Szent István Termében a magyarörmény gyökerű Szász Tibor András felsósófalvi református lelkipásztor Örmény templomok: Isten népének lábnyomai címmel tartott vetített képes előadást. A templomokat sok évszázadnak, majdnem az örökkévalóságnak szánják építőik. Ennek ellenére törékenyek, éltető, fenntartó közösség nélkül romlani, pusztulni kezdnek, meghalnak. Az illusztrációk a többször új életre kelt Szent Etchmiadzintól a hatalmas jereváni katedrálisig egyfajta lelki és földrajzi utazásra vitték a hallgatóságot. A közel-keleti közösségek nemrég elpusztult szent helyeitől az urbanizáció, a közömbösség és a feledés által felmorzsolódó romokig, valamint a moldovai örmény templomokig villantak fel kevéssé ismert helyszínek. A záró képek az élő diaspóra és a kis anyaország újjászülető, derűs, jövő felé mutató templomait mutatták fel mint a remény és megmaradás hajlékait. Gyarmaty Melinda örmény költők magyar nyelvre fordított verseiből szavalt, majd gyergyószentmiklósi örmény leányénekek hangzottak el.

Fancsali János, a budaörsi Örmény Nemzetiségi Önkormányzat elnöke az ismertebb személyiségek – mint Hollóssy Kornélia vagy Kacsóh Pongrác – életútja mellett azon jeles, de már kevéssé ismert magyarörmények sorát idézte fel, akik Erdélyben és az Anyaországban a zenei élet elmélyítésében, népszerűsítésében játszottak szerepet.