Maszkabállal zárták a farsangi időszakot a zetelakiak

Kivénült asszonyokként mutatták magukat a klubosok. Mennyire megöregedtek – nyomatékosították járóbotjaikon sántikálva. Ámultak falusfeleik, de csak addig hitték el nekik, hogy megette kedvüket az idő foga, amíg felcsendült „a nézését meg a járását” refrén. Vastaps kísérte pörgésüket-forgásukat, a farsangfarki kedvhez igazított fürge lépéseiket.

Antal-Bíró Rozália tanárnő táncos kedvű, szépkorú tanítványai évről évre meglepik néhány újdonsággal a farsangolókat. Az egyszerű vagy bonyolultabb koreográfiák mögött rendszeres gyakorlás áll – kortalanok ebben a hetvenkedők-nyolcvankodók is.

Idejében elkezdik a tervezést. A nagy igyekezet eredménye a maszkabáljuk iránti nem lankadó érdeklődés. Maguk állítják elő a ruhákat, kellékeket is. Meglátszott a törődés, a sok előmunka a szerelemvonat produkción, még inkább a boszorkatáncon. Bemutatták azt is, milyen a holtodiglan-holtomiglan Éva Klub-módra. Míg átöltöztek, illetve bevonultak, vicces kérdéseket tett fel és humormorzsákat idézett Sánduly Margit, a klub vezetője. Visszhangzott a nevetéstől, tetszésnyilvánítástól a közbirtokosság terme. Talán csak a vénkisasszony lehetett szomorú ezen az estén. Fölöslegesen cicomázta fel és illegette magát – az idei farsangon sem kelt el.

Zömmel saját készítésűek voltak a tombolatárgyak és a jelmezverseny díjai is. Kiemelendő az az igényesség, ahogyan felkínálták azokat a báli részvevőknek: hosszú asztalon sorakoztak a szépen csomagolt tombolanyeremények. Jó pár fiatal helybéli vállalta, hogy bemutatja vígságkeltő jelmezes produkcióját. A díjazás során mindenki elnyerte jutalmát. De az igazi ajándék, hogy a majd húsz év alatt mit sem veszítettek mulattató kedvükből, sziporkázó ötletességükből az „évás asszonyok”.