Gazdag termés a kaszálókon

„Rossz gazda az, aki augusztus vége felé is szénát kaszál, ilyenkor már azon kell gondolkozni, hogy mennyi sarjú lesz” – jelenti ki id. Kovács Sándor, akinek családja több generáció óta él állattartásból és mezei munkából Székelyudvarhelyen. „Nagyjából nyolc hektárnyi területen kaszálok, amelyből hármat bérlek. Erre szükség van, hiszen a tehenek mellett lovakat is tartok, így nélkülözhetetlen számomra a széna. Idén bőségesen nőtt a fű az esőzéseknek köszönhetően, azonban ezt nehéz volt betakarítani. Amit reggel lekaszáltunk, az délutánra elázott. Voltak olyan részek, ahol háromszor is végigmehettem a kézi kaszagéppel, illetve sarjú is lesz bőven, így októberig nem pihenhetek. Aki lucernát ültetett, arra még több munka vár, hiszen szerencsésebb esetben azt többször is le lehet kaszálni. Ezt jobb helyzetnek tartom, mint a tavalyit, amikor a szárazság miatt rossz minőségű, tápértékben szegény volt a széna” – magyarázza a gazda.

Ősi tudomány

„Úgy tanították, hogy a szénát augusztusig kell kaszálni, mivel az abban a hónapban nőtt fű már száraz, tápértéke szegény, ezért az állatok sem szívesen fogyasztják. Például a tehenek szinte egyáltalán nem adnak tejet az ilyen takarmánytól. Édesapám mindig elmondta, hogy óvatosan kell a szénát a szekérre rakni, úgy, hogy a növények levelei ne törjenek le, ellenkező esetben veszít a minőségéből. Ez érezhető is a mostani, bálázott termékeken, ahol erre egyáltalán nem figyelnek” – véli Kovács, aki úgy tartja, hogy e szakma valójában életforma, amit szeretni kell, ellenkező esetben nem is érdemes nekifogni. „Az öregek is úgy tartották, hogy aki állattartással és mezei munkával foglalkozik, annak nem kell kölcsönkérnie, azonban igazán gazdag soha sem lesz” – fűzi hozzá.

Modernizált mezei munka

„A kézi kaszáról részben én is áttértem a kisebb gépekre, aminek egyszerű az oka: könnyebb. Napjainkban olyan személyek kaptak vissza területeket, akik ugyan rendelkeznek pénzzel, de a szakértelmük hiányzik. Közülük többen szakembereket alkalmaznak a munka elvégzésére, és általában ipari mennyiségben termelnek, amihez nélkülözhetetlenek a modern kasza- és bálázógépek. Az így termelt szénát más vidékeken értékesítik, idén például Olténiába vittek el rengeteget, ahol kevésbé volt szerencsés az év” – osztja meg az udvarhelyi gazda, aki részben a állami támogatásoknak köszönhetően reméli, hogy az elkövetkező időszakban felértékelődik ez a fajta munka, hiszen a gazdák termelik meg a társadalom mindennapi betevőjét.

Szintén a területbérlés jön szóba Domokos Leventénél is, aki ugyancsak állattartással foglalkozik. „Van más munkahelyem is, így a gyorsaságra kell törekednem, ezért is használom a modern technika vívmányait” – magyarázza.

Ifjak is nyitottak a munkára

„Inkább mennék kirándulni a mezőre, mint dolgozni, de azért a munkát sem vetem meg. Elképzelésem szerint állattartással akarok foglalkozni felnőttkoromban, ehhez pedig nélkülözhetetlen a mezei munka. Édesapám mellett megszerettem ezt a fajta életet, tőle tanultam meg a munka fortélyait” – mondja Kovács István, a család legifjabb tagja. Ő is a gépesített munkát látja hosszú távú megoldásnak, mivel az kényelmesebb. A szülők örülnek, hogy fiuk folytatni kívánja az ősi családi foglalkozást, ugyanakkor tudják, fáradságos munka vár gyerekükre.