Félelemre épített ingatlanspekuláció Udvarhelyszéken

Egykoron, a 18. századig visszanyúlóan helyi közigazgatási szabályrendszerekkel korlátozták a Homoród mentén a közösségi érdekek elleni cselekedeteket. Bágyban például felnőtté váláskor meghatározott méretű terület illetett meg egy személyt, alanyi jogon. „Egy nyíl föld”, ám ahhoz, hogy ténylegesen rendelkezhessen felette az éppen nagykorú, be kellett tartania bizonyos szabályokat: nem adhatta el a földjét akárkinek, s ha mégis megpróbálta, kiközösítették. Nem állhatott be szolgának máshoz, saját magának kellett megművelnie, hasznossá tennie területét. „Akkoriban nem kellett közgyűlés, egyszerűen tudta a közösség, hogy ennek vagy annak nem adhatja el az ingatlanját” – elevenítette fel a régi közösségi életet portálunknak a szentpáli közbirtokosság egyik tagja, hozzátéve, sajnos ma már nem így működik: ha valaki el akarja adni ingatlanját, elég, ha elhíreszteli, hogy a közösség által nem kívánatos személy érdeklődik iránta.

„Jó ideje így megy ez – avatott be Dimény Sándor, a szentpáli közbirtokosság vezetőségi tagja. – Amióta Gáborék először megjelentek a Homoród vidékén, saját rossz hírükből előnyt kovácsoltak. Elég volt azt mondaniuk, hogy egyik-másik ingatlan érdekli őket, a közösség képes volt saját maga megvenni a szóban forgó ingatlant, mintsem kockáztassa, hogy Gáborék legyenek az új szomszédok.”

A Homoród mentén egyébként félelmetes híre van a Gábor családnak. Attól tartanak, ha konfliktus esetén a közösség újból saját kezébe venné az igazságszolgáltatást – legutóbb felgyújtották Gáborék recsenyédi házát –, mindenki rosszabbul járna. „Udvarhelyen összefogott a bethlenfalvi közösség. Függetlenül attól, hogy célt érnek-e kezdeményezésükkel, a Homoród mente keserűen emlékszik vissza arra az időszakra, amikor kiűzték Gáborékat a környékről” – így az egyik szentpáli gazda, aki úgy tudja, a környéknek azóta sincs nyugta, hiszen egy-egy faluban rendre elterjed a hír, hogy oda akar költözni a család.

Példa erre a zetelaki eset. Nagy Attila községi polgármesterrel beszélve megtudtuk, a helybéli közösség bizony megvásárolt volna egy ingatlant, ha a tulajdonosi papírok rendben lettek volna, ugyanis annak ment el a híre, hogy a szóban forgó ingatlanra előszerződést kötött a Recsenyédről távozni kényszerült, jelenleg a székelyudvarhelyi Termés utcában lakó család. „Volt is előszerződés, csak úgy tűnt, ugyanazt az ingatlant másoknak is eladták, így végül közösségünk nem kényszerült a vásárba érte” – magyarázta Nagy. Az esettel kapcsolatban Gábor Dénes korábban azt mondta, nem akarnak kiköltözni a Termés utcából, és amúgy is lovakkal, nem pedig ingatlanokkal kereskednek. A zetelakival szemben a kecseti ingatlanvásár meg is történt: Gáborék érdeklődését elhíresztelve sikerült értékesíteni egy telket és a rajta található épületet a helyi közösségnek. Kovács Lehel farkaslaki polgármestertől úgy tudjuk, a vásárt csak úgy sikerült nyélbe ütni, hogy a tulajdonos megtarthatja a kíméletes bontással megmenekített téglaanyagot, ugyanis az állítólagosan Gáborék által ígért árat nem voltak hajlandók megfizetni a helybéliek.

„Nincs semmi közöm az ingatlanvásárokhoz, sem Szentpálon, sem Szentmártonban. Az emberek azt hiszik, hogy előleget adtam bizonyos ingatlanokra, de ez nem igaz. Úgy képzelik, ha valaki el tudja adni ingatlanját, akkor abból én is profitálok, de nem kell engem megkérdezzen senki, hogy szóbeszédet indítson el és nyereséget szerezzen” – magyarázta a felvetés kapcsán Gábor Dénes.

Egy közösségben elég, ha elterjed a híre, hogy Gáborék odaköltöznek. Máris szélesebb érdeklődés övezi az ingatlant, amit így jobb áron lehet értékesíteni, az üzletből pedig – a szóbeszéd szerint – akár Gáborék is profitálhatnak. Ami a szentpáli vásár tárgyát képező ingatlant illeti, Dimény Sándor elmondta, „az összefogó közösség tagjaként előlegeztem le, és nem mint közbirtokossági vezető. Az ingatlanért kért összeg 40 ezer euró körül mozog: három építmény is van a telken. Egyelőre nem akarjuk nagydobra verni a részleteket, annyit viszont elmondhatunk, hogy bármennyit is fizetünk, több lesz, mint amennyit az ingatlan ér. Hétezer lej előleget adtunk, de a vásár egyik feltétele, hogy telekkönyveztessék a bennvalót, mert csak birtoklevéllel rendelkeznek. Valóban nem akarjuk ide Gáborékat, sajnos nem hagyhatjuk figyelmen kívül a lehetőségét sem, hogy esetleg visszaköltöznének a Homoród mentére. Hogy nyerészkedik a tulajdonos? Meglehet. A családneve ugyanaz, mint Dénes feleségéé.”