
Fotó: Barabás Ákos
A selyempapír zizegésében angyalszárnyak suhanását sejtettünk, a meglibbentett-megcsavart sztaniol hangja olyan volt, mint az előkívánkozó karácsonyi titok. Idézzük meg a múltat! Egy kis „édességcsináló” nosztalgiára hívjuk Önt is.
2017. december 26., 10:112017. december 26., 10:11
Milyen boldogak voltak azok az adventi esték, amikor diót törtünk kalákában, mákot daráltunk és utolsó mozzanatként nem zörgős műanyagba, hanem rojtos végű selyempapírba bugyoláltuk a szaloncukkedliket. Aztán a ricselőgép pomponszerű „angyalruhácskákat” szelt a felaggatandó szaloncukroknak.
A szomszédunkban lakott egy régi vágású, idős cukrász, Dombi Józsi bácsi. Már novemberben megszámlálhatatlan sorokban dermedeztek nála a márványlapon a fondant-bombonok. Puha penzlivel seperte le róluk a keményítőt, aztán kilóra árulta – mesélgettem a régi történetet a nagygalambfalvi Borsai-Nagy Klára Idősek Klubjában a minap, miközben az asszonyok ollóval bevagdosták a színes selyempapírcsíkokat, szabdalták az alufóliát és göngyölgették a kétszáz darabnyi karácsonyi édességet.
Fotó: Barabás Ákos
A régi, ma is előkereshető nagygalambfalvi szaloncukorrecept minden bizonnyal egy valahai tiszteletesasszonytól ered. Mesélte a helybéli, ma Karácsonyfalván élő Béla G. Irma tanító néni: tepsibe öntötték a kész masszát, és miután megkötött, téglatest alakúra szabták, majd krepp-papírba csomagolták.
Ma is a ráfordított munkáról, gondosságról, ízéről, állagáról és nem utolsósorban csomagolásáról ismerszik meg a jó minőségű szaloncukor – tudják ezt a nagygalambfalvi asszonyok. Pásztor Jolán, Molnár Emma és Puja Irma egy egész napot dolgozott, hogy a két kiló cukorból mutatós és omlós finomság készüljön. Elárulták a gasztrotitkokat: egy kiló cukorhoz három deci víz és két-három kanál ecet jár. Habzásig kell főzni, majd fakanállal fehéredésig kavarni. Dióval, császárkörte-esszenciával és málnaszörppel ízesítették-színezték.
Fotó: Barabás Ákos
Utána formába kell önteni. Ezt „házi” módon, kreatívan oldották meg: parafa dugóból készült a sablon, amivel a bőségesen szétterített lisztbe mélyedéseket nyomtak. Ezekbe kanalazták a kész masszát. Örömmel, szeretettel adagolták, majd miután megkötött, letisztították róluk a lisztet. Karácsonyosra díszített tálakról csomagolták az asszonyok.
A kaláka első perceiben Kányádi György református lelkipásztor igei gondolatokkal biztatott:
Farkas Irénke néninek az édesanyja énekelte el a Csordapásztorok című éneket. Ő elvette az imakönyvet, és úgy megtanulta az abban lévő dalokat, hogy ma is tudja – hallhattuk a megszámlálhatatlan szakaszt. Ez volt neki a legszebb karácsonyi ajándék. Másik, adventi éneket egy rorátén akkor tanulta meg a kántortól, amikor özvegy maradt. Először énekelve meg is könnyezte.
Kányádi Ibolyát ötéves korában faszánnal vitték szenteste egy „magtalan nénjéhez”. A szomszéd bácsi öltözött angyalnak, és csengetett. Ajándékosztás után levette a fehér lepedőt magáról, amit így látott mesélőnk: „jaj, az angyal elrepült”. Az akkor kapott pici porcelánbabára máig emlékszik, annak babakocsiját pedig falumúzeumuknak ajándékozta.
Fotó: Barabás Ákos
Megtudtuk:
Csengővel kérezkedtek be a betlehemesek. Az udvaron gyönyörűen énekeltek, miközben bent főtt a töltött káposzta. Laczkó Gizella arra emlékszik: édesanyja beteg volt egy karácsonykor. A kapualjakban árulták a szaloncukrot, boldog volt, ha bár tíz darabot vehetett. Ha vízkeresztig nem maradt elég dió, alma, szaloncukor a fán, kockacukorral pótolták, vagy kettévágták, hogy találjon a pap jó sok díszítményt rajta.
László Magdolnáék úgy várták az angyalt, hogy előtte megfürödtek és lefektették őket. Örök emléke az édesapja által fából faragott baba és annak bútorai. A karácsonyfa körül elénekelték a Mennyből az angyalt, utána birtokba vették a becses, saját készítésű ajándékokat. A tanyán lakó Irénke néninek a faluba, az éjféli misére menés is megható volt. Hallja lelkében a Messiásunk született dallamát.
Még nevetgéltünk a karácsonyfák éjszakai megdézsmálásának és a felnőttek tudományát meghaladó módon történt visszacsomagolásának turpisságain. Végül szaloncukros kalákánkról a Benedekfi Piroska által készített míves karácsonyi igelappal tértünk haza.
Tojást festenek, kalácsot sütnek és sokan ma is eljárnak locsolni a Székelyhon olvasói közül. A húsvéti kvízre adott válaszok alapján az is látszik, hogy az ünnepi hagyományok továbbra is fontosak, még ha az egyes szokások megélése családonként el is tér.
Az oktatási minisztérium pénteken bejelentette, hogy április 9-re halasztotta a próbaérettségi eredményeinek közzétételét, mert az eredetileg kijelölt határidőhöz képest túl sok dolgozat várt még javításra.
A pénzügyminisztérium jelenleg ügyvédek bevonásával mérlegeli, hogy milyen lépéseket tehet a Pfizer-ügyben, és vizsgálja egy sikeres fellebbezés feltételeit, miközben tárgyalást is kezdeményez a gyógyszervállalattal.
A bukaresti törvényszék pénteken megszüntette Călin Georgescu hatósági felügyeletét abban az ügyben, amelyben a volt államelnökjelöltet legionárius propagandával vádolják.
A kormány elfogadta a gázolaj jövedéki adójának átmeneti csökkentéséről, valamint a Románia területén kitermelt kőolaj és az abból előállított energiahordozók értékesítéséből származó bevételekre kivetett szolidaritási hozzájárulásról szóló rendelet.
Elégtelennek tartja az kis- és középvállalkozásokat tömörítő IMM Románia elnöke a gázolaj jövedéki adóját literenként 30 banival csökkentő kormányintézkedést.
Ne bírságolják meg a járművezetőket, ha igazoltatáskor nem tudják felmutatni a jogosítványukat és a forgalmi engedélyt – javasolja tervezetében a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) képviselője, Alexandru Dimitriu.
Több mint háromezer lejes pénzbírságot kapott és felfüggesztették a jogosítványát annak a fiatal autóvezetőnek, aki – utasaival együtt – kiült a mozgó jármű ablakába, és úgy bulizott.
Rövid ideig tartott a kormány várva-várt üzemanyagpiaci beavatkozásának hatása, ugyanis nagypéntekre ismét 10 lej fölé ugrott egy liter gázolaj ára a székelyföldi töltőállomásokon.
A szavazati jog hozzátartozik az állampolgársághoz, ezért élni kell vele – hangsúlyozza Kelemen Hunor RMDSZ-elnök, aki szerint minden jog annyit ér, amennyit érvényesíteni tudsz belőle.
szóljon hozzá!