Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

11:40

Brassóban hidegebb volt, mint Csíkszeredában

11:29

Eljött az orvosi, gyógyszerészeti és fogorvosi végzősök nagy napja

10:41

Minden a Puskás Arénában dől el: következik a magyar–ír ki-ki meccs

10:33

Lucescu élesen bírálta a játékvezetést és a boszniai körülményeket, még nem tudja, folytatja-e a kispadon

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Átvette a nyereményt és üzent a hatoslottó erdélyi nyertese

Borzasztó baleset történt Hidegségben: az udvaron gázoltak halálra egy kisfiút

„Buta”, „analfabéta”, „CES-es”: háborog egy baróti anyuka, aki szerint megalázó jelzőkkel illették fiát az iskolában

Megállapították a bukaresti fogászaton elhunyt kislány halálának okát

A Székelyudvarhelyi Helyi Rendőrség igazgatója is érintett egy bírósági ügyben

„Buta”, „analfabéta”, „CES-es”: háborog egy baróti anyuka, aki szerint megalázó jelzőkkel illették fiát az iskolában

Nincs megállás? Helyenként már nálunk is 8 lej fölött egy liter gázolaj

Körforgalmat alakítottak ki Csíkszentkirályon

A betétdíjas rendszer nem feltétlenül a környezetvédelemről szól

Életmentő beavatkozás: történelmi trombektómiás műtét a csíkszeredai kórházban

Régi recept szerint készítették a karácsonyi édességet

Fotó: Barabás Ákos

A selyempapír zizegésében angyalszárnyak suhanását sejtettünk, a meglibbentett-megcsavart sztaniol hangja olyan volt, mint az előkívánkozó karácsonyi titok. Idézzük meg a múltat! Egy kis „édességcsináló” nosztalgiára hívjuk Önt is.

Molnár Melinda

2017. december 26., 10:112017. december 26., 10:11

Milyen boldogak voltak azok az adventi esték, amikor diót törtünk kalákában, mákot daráltunk és utolsó mozzanatként nem zörgős műanyagba, hanem rojtos végű selyempapírba bugyoláltuk a szaloncukkedliket. Aztán a ricselőgép pomponszerű „angyalruhácskákat” szelt a felaggatandó szaloncukroknak.

A szomszédunkban lakott egy régi vágású, idős cukrász, Dombi Józsi bácsi. Már novemberben megszámlálhatatlan sorokban dermedeztek nála a márványlapon a fondant-bombonok. Puha penzlivel seperte le róluk a keményítőt, aztán kilóra árulta – mesélgettem a régi történetet a nagygalambfalvi Borsai-Nagy Klára Idősek Klubjában a minap, miközben az asszonyok ollóval bevagdosták a színes selyempapírcsíkokat, szabdalták az alufóliát és göngyölgették a kétszáz darabnyi karácsonyi édességet.

Áradtak az emlékek.

Fotó: Barabás Ákos

A régi, ma is előkereshető nagygalambfalvi szaloncukorrecept minden bizonnyal egy valahai tiszteletesasszonytól ered. Mesélte a helybéli, ma Karácsonyfalván élő Béla G. Irma tanító néni: tepsibe öntötték a kész masszát, és miután megkötött, téglatest alakúra szabták, majd krepp-papírba csomagolták.

Ma is a ráfordított munkáról, gondosságról, ízéről, állagáról és nem utolsósorban csomagolásáról ismerszik meg a jó minőségű szaloncukor – tudják ezt a nagygalambfalvi asszonyok. Pásztor Jolán, Molnár Emma és Puja Irma egy egész napot dolgozott, hogy a két kiló cukorból mutatós és omlós finomság készüljön. Elárulták a gasztrotitkokat: egy kiló cukorhoz három deci víz és két-három kanál ecet jár. Habzásig kell főzni, majd fakanállal fehéredésig kavarni. Dióval, császárkörte-esszenciával és málnaszörppel ízesítették-színezték.

Fotó: Barabás Ákos

Utána formába kell önteni. Ezt „házi” módon, kreatívan oldották meg: parafa dugóból készült a sablon, amivel a bőségesen szétterített lisztbe mélyedéseket nyomtak. Ezekbe kanalazták a kész masszát. Örömmel, szeretettel adagolták, majd miután megkötött, letisztították róluk a lisztet. Karácsonyosra díszített tálakról csomagolták az asszonyok.

A kaláka első perceiben Kányádi György református lelkipásztor igei gondolatokkal biztatott:

higgyünk úgy a karácsonyi csodában, ahogyan a gyermekek.

Farkas Irénke néninek az édesanyja énekelte el a Csordapásztorok című éneket. Ő elvette az imakönyvet, és úgy megtanulta az abban lévő dalokat, hogy ma is tudja – hallhattuk a megszámlálhatatlan szakaszt. Ez volt neki a legszebb karácsonyi ajándék. Másik, adventi éneket egy rorátén akkor tanulta meg a kántortól, amikor özvegy maradt. Először énekelve meg is könnyezte.

Kányádi Ibolyát ötéves korában faszánnal vitték szenteste egy „magtalan nénjéhez”. A szomszéd bácsi öltözött angyalnak, és csengetett. Ajándékosztás után levette a fehér lepedőt magáról, amit így látott mesélőnk: „jaj, az angyal elrepült”. Az akkor kapott pici porcelánbabára máig emlékszik, annak babakocsiját pedig falumúzeumuknak ajándékozta.

Fotó: Barabás Ákos

Megtudtuk:

nagyszombaton súrolták fel a ház földjét.

Csengővel kérezkedtek be a betlehemesek. Az udvaron gyönyörűen énekeltek, miközben bent főtt a töltött káposzta. Laczkó Gizella arra emlékszik: édesanyja beteg volt egy karácsonykor. A kapualjakban árulták a szaloncukrot, boldog volt, ha bár tíz darabot vehetett. Ha vízkeresztig nem maradt elég dió, alma, szaloncukor a fán, kockacukorral pótolták, vagy kettévágták, hogy találjon a pap jó sok díszítményt rajta.

László Magdolnáék úgy várták az angyalt, hogy előtte megfürödtek és lefektették őket. Örök emléke az édesapja által fából faragott baba és annak bútorai. A karácsonyfa körül elénekelték a Mennyből az angyalt, utána birtokba vették a becses, saját készítésű ajándékokat. A tanyán lakó Irénke néninek a faluba, az éjféli misére menés is megható volt. Hallja lelkében a Messiásunk született dallamát.
Még nevetgéltünk a karácsonyfák éjszakai megdézsmálásának és a felnőttek tudományát meghaladó módon történt visszacsomagolásának turpisságain. Végül szaloncukros kalákánkról a Benedekfi Piroska által készített míves karácsonyi igelappal tértünk haza.