Akadályba ütköztek a Nagysomlyó-hegy magaslati akrobatái

Magyarország „csúcspontjánál” is magasabb a Hármashalom oltárral szemben tornyosuló hegy. Igazi kihívás Zalánnak a búcsús misét követő edzésnek beillő, percek alatti kivágtatás a meredek, köves oldalon. A tetőn ott áll a huszonöt méter magas fém szerkezetű, az Országos Geodéziai Hálózathoz tartozó kilátó, a tetejéről mesés rálátással az egész Csíki-medencére. Ide szokott a pesti srác „a nyaktörés lehetőségét is magában hordozó” módon, a létrák mellőzésével, oldalt, a vastag vascsöveken felmászni – akárcsak több más, hozzá hasonlóan „eszement vállalkozó”.

Pénteken este beszéltük meg, hogy szombaton, az áldoztatás után találkozunk a tetőn, nekirugaszkodik és beveszi a kilátót. A hegyoldalon felfelé vezető út megdolgozza az izmokat, a fiatalok és jó kondícióban lévők terepe ez. A néhol hatvan-hetven fokos emelkedő talaján ráadásul a levelek között „rejtett” kövek bújnak meg, nem ritka a bokaficam, illetve az, hogy egy-egy kilazult méretes kő balesetveszélyesen gurul be az oldalon.

Magányos messzelátó

A csúcstól néhány tíz méterre található kőkeresztnél már sejtettük, hogy valami „baj” van: kint csend honolt, holott előző években hangkavalkád szűrődött a sűrű erdőbe. Ahogy előbukkantunk a fák közül, ott állt előttünk a csendőrség hegyi alakulatának két tagja. Rögtön tudtuk, hogy meghiúsul Zalán terve, de azért naivan rákérdeztünk a hatóságiaknál: önök őrzik a kilátót? Igen, jött a válasz, tilos bárkinek is felmászni. „Itt leszünk egész nap, egy órakor váltottuk az előző csendőröket” – mondta egyikük. Jelenlétüknek az a célja, hogy a tiltást betartassák, megóvják az embereket a balesetekről, illetve megakadályozzák, hogy zászlót tűzzenek ki a tetőre. A szerencsétlenség a korábbi években folyamatosan ott lógott a levegőben, hiszen sorban kellett állni, hogy feljussanak az emberek az eléggé meggyötört, ijesztően kilengő fém építményre – ezért sokan voltak, akik tapasztalatlanul, sokszor alkohol befolyása alatt, a semmi fölött lógva mászkáltak fel, illetve le. A legfelsőbb emeletre jellemző volt a tumultus, a védőkorlátok nélküli szinten egyetlen hibás lépés is végzetes lehetett volna.

Néhány perces ottlétünk alatt folyamatosan érkeztek a fiatalok, a csendőrök láttán megtorpanva, majd csalódottan távozva. Zalán egyébként rutinos a mászásban, otthon „a csórók extrém sportját”, a parkourt űzi, de előszeretettel „kóricál” barátaival különböző építőtelepeken található daruk tetejére. „Jövőben találkozzunk, hátha sikerül elkerülni a fakabátokat” – ennyivel biztat, de sejtjük, hogy a következő búcsúkor sem lesz más a helyzet.