Nyolcvan éve történt Észak-Erdély visszacsatolása Magyarországhoz

így ismét az ország része lett több mint 43 ezer  négyzetkilométernyi terület, amelyen 2 millió 394 ezer ember élt, akiknek az 1930-as román népszámlálás szerint 38 százaléka, az 1941-es magyar népszámlálás szerint pedig 53,6 százaléka volt magyar nemzetiségű.

A román és a magyar történetírás egymástól eltérő módon értékelte és értékeli ma is a második bécsi döntést. Míg a román szerzők túlnyomó többsége a „bécsi diktátum” megjelölést használja – a döntés Bukarestre erőszakolt kényszerítő jellegét hangsúlyozva –, addig a magyar historiográfiába a „döntőbíráskodás”, a „második bécsi döntés” semlegesebb fogalma vonult be.

Örömmel fogadták

1940 szeptemberében Észak-Erdélybe bevonultak a Magyar Királyi Honvédség egységei, ezzel megkezdődött a „kis magyar világ” négyéves időszaka. Szatmárnémetibe szeptember 5-én, Zilahra 8-án vonultak be a honvédek; Csíkszeredába szeptember 11-ére érkeztek meg a magyar csapatok. A korabeli fényképekből és beszámolókból tudjuk, hogy a csíkiak nagy örömmel fogadták a bevonuló magyar honvédeket, „Isten hozott honvédek!” feliratú és ahhoz hasonló táblákat tartva a kezükben. Több fénykép is megörökítette, ahogy a csíkszeredai, illetve a csíki asszonyok és lányok székely népviseletben integettek a városba bevonuló magyar honvédeknek.

A boldogság azonban nem tartott sokáig: a második világháborúban vesztesnek kikiáltott Magyarországot újabb csonkítással sújtották, az 1947-es párizsi békeszerződés ismét a trianoni határok közé szorította.