Negyvennyolc tizennyolcban

A márciusi ifjak délután fél ötkor a Pilvax kávéháznak kikiáltott Mokkában találkoztak, beszédre emelkedett Jókai Mór (Pál Attila), ismertetve tizenkét pontban, hogy mit kíván a magyar nemzet, majd Petőfi Sándor (Antal D. Csaba) elszavalta a Nemzeti dalt. Innen a Városházára tartott a forradalmi tömeg, ahol épp rendkívüli tanácsülés zajlott, és átadták Gálfi Árpád polgármesternek követeléseiket, melyeket maga Irinyi János (azaz Dunkler Róbert) tolmácsolt. Ezt követően Táncsics Mihály szabadon bocsátását kérték, aki egyszercsak meg is jelent Tóth Árpád személyében, beszédet intézve az egybegyűltekhez és ismertetve a székelyudvarhelyi fiatalságot képviselő UFF „kívánságlistáját, amellyel Udvarhely élhetőbb és szerethetőbb lenne”.

Ezután a nép az alkalomra Nemzeti Színházzá átlényegült Művelődési Házba vonult át, ahol épp Bánk bánt játszották, P. Fincziski Andreával Gertrudis, Barabás Árpáddal pedig Bánk szerepében. Miután véget ért a jelenet, Kossuth Lajos (Szűcs-Olcsváry Gellért) lépett az ujjongó tömeg elé, majd feltűnt Laborfalvi Róza is honleányként szónokolva. Jókai szintén beszédet intézett az egybegyűltekhez. Jelen volt továbbá Széchenyi (Zakariás Zalán), Bajza József (Nagy Pál), Vasvári Pál (Esti Norbert) és a forradalmárfeleségek is.

A szónoklatokat táncok, versek, forradalmi dalok követték, és végül a Himnusz is elhangzott. Az ünnepi műsorban közreműködött az Udvarhely Néptáncműhely, az Üvegfigurák színjátszó csoport és a Vox Gimiensis diákkórus.