Miklós Zoltán: A múzeumot "piacosítani" kell!

Több mint 35 év munkásság után múlt év végén lemondott a Haáz Rezső Múzeum igazgatói posztjáról Zepeczaner Jenő. Januártól ideiglenesen Róth András Lajos töltötte be ezt a tisztséget, de egy versenyvizsgát követően, a pénteki tanácsülésen a városatyák elfogadták Miklós Zoltánt mint az intézmény új igazgatóját. A fiatal intézményvezetővel beszélgettünk a múzeum problémáiról és a „piacosításról”.

– Hol tanulta a szakmát, és hogyan kezdete pályáját?

– 2004-ben végeztem a Babeş–Bolyai Tudományegyetem néprajz–magyar szakán. Ezt egyéves magiszteri képzés követte, majd ugyancsak a kolozsvári egyetem doktori iskolájának lettem a diákja. Remélhetőleg tavasszal kerül sor disszertációm megvédésére. Az új funkcióval kicsit nehezebb lesz a felkészülés, de terveim szerint ez is sikerülni fog.

– Milyen tervei vannak a Haáz Rezső Múzeummal kapcsolatosan? Véleménye szerint melyik probléma szorulna legsürgősebben megoldásra?

– Óriási gondot jelent, hogy jelenleg csupán négy felsőfokú végzettséggel rendelkező muzeológus van alkalmazásban a múzeumban. Ez a megfelelő működéshez kevés. Például nincs történésze a múzeumnak. Első lépésben egy múzeumpedagógussal szeretnénk munkaviszonyt kialakítani. Ez a személy lenne felelős a tárlatok népszerűsítéséért és a pedagógusokkal való szorosabb kapcsolatok kialakításáért. Ugyanakkor az ő feladata lenne a magyarországi turisztikai irodákkal való szorosabb együttműködés kiépítése. Egy múzeum- és kultúrakedvelő közönség kinevelése lenne a végső cél, amit a pedagógusokkal közösen érhetünk el. Fontosnak látom tudatosítani az emberekben: a kultúráért ugyanúgy kell fizetni, mint akármilyen más szolgáltatásért.

– A kinevezésekor említett fiatalos lendületet hogyan alkalmazná az intézmény modernizálásában?

– A múzeumot piacosítani kell. Tudom, hogy ez így csúnyán hangzik, de szükségszerű. Ennek értelmében nagyszabású arculatváltásra készülünk januártól: felfrissítjük honlapunkat és a szóróanyagokat, ugyanakkor szükséges lenne egy egységes arculat kialakítása is. Tehát már a jövő évet úgy nyitjuk, hogy látsszon az a bizonyos fiatalos lendület.

– A tanácsülésen elhangzott beszédében említette egy ún. Múzeumbarátok Köre elnevezésű társaság létrehozását. Hogyan képzelte ezt a baráti kört?

– Nem feltétlenül mecénási körre gondoltam, hanem, mint beszédemben is említettem, a politikusokat és a város elöljáróit magánemberekként várjuk ezekre a találkozókra, hiszen lényegében baráti körről beszélünk.

– Köztudott, hogy a Haáz Rezső Múzeum ingatlanproblémákkal küszködik. Hogyan készülnek a probléma megoldására?

– Bár a tanácsülésen elhangzott, hogy a jelenlegi épületet öt évig használhatja az intézmény, ebből az időből már csak két év maradt hátra. Két év egy intézmény életében nem is olyan hosszú idő. A fentiek tudatában nagyon fontosnak látom egy válságterv, valamint egy hosszú távú terv összeállítását. A gyűjteményeket a Képtár vagy a Borvízmúzeum épületébe lehetne átköltöztetni, de előbbiben csupán raktározni lehetne, hiszen nincs elegendő kiállítófelület. Utóbbi ingatlan túlzottan távol esik a városközponttól, így a turistaforgalom szempontjából nem lenne ideális. Sőt kizárt, hogy ez az épület kiszolgálhatja ezt a célt.

– Hosszú távon milyen más változások lesznek a múzeumban?

– Rendkívül fontos számunkra, hogy a közönség elvárásainak megfeleljünk, de az is lényeges, hogy mi zajlik a színfalak mögött. Ennek értelmében az intézmény munkásságának szakmaiságát is szeretném fellendíteni. Én a jól megtervezett projektekben hiszek, ezt a munkamódszert részesítem előnyben. Jövőtől évkönyvet is tervez a múzeum, melyben muzeológusaink publikálhatnak majd. Mindezek mellett az intézmény működésének mindennapjaiban is változásokra kerül sor. Bevezetjük például az ún. kutató hétfőt, amely lényegében egy olyan nap lesz, amikor muzeológus munkatársaink igazoltan hiányozhatnak annak érdekében, hogy az így nyert időt kutatásra fordítsák.
Továbbá személyzeti változások is lesznek. Ez nem azt jelenti, hogy alkalmazottaktól fogunk megválni, hanem hogy a feladatkörök átcsoportosulnak.

– Milyen kiállításokra számíthat a közönség?

– Bár nem vagyunk akkorák, mint például a Csíki Székely Múzeum, mi is színvonalas kiállítások megnyitására törekszünk. Jövő tavasszal például lesz egy kávétörténeti kiállítás, melynek ideje alatt saját múzeumkávézót nyitunk majd a hangulat fokozására. Sajátjainkon kívül természetesen lesznek vendég kiállítások is jövőre. Továbbá – jóllehet erre eddig nem volt kezdeményezés, de keret sem – mi is szeretnénk kivinni a Haáz Rezső Múzeum kiállításait más városokba, sőt a határokon túlra.

– Múzeumigazgatóként mit tart legfontosabbnak tevékenységében?

– Véleményem szerint az intézmény számára rendkívül fontos a fenntartóval való nagyon aktív kapcsolat ápolása és a gyakori kommunikáció. A múzeum ügyét, létezésének fontosságát muszáj kivinni a közszférába, hiszen manapság csupán így maradhat fenn egy kulturális intézmény.

– Milyen tervei vannak a múzeumhoz tartozó más tárlatokkal?

– A Borvízmúzeum tevékenysége mindenképpen kiegészítésre szorul, hiszen mostani állapotában nem nyújt elég attrakciót a látogatóknak. Ugyanígy a Nyikó mente egyik leglátogatottabb pontjának, a farkaslaki Tamási Áron Emlékháznak a tárlata is a Haáz Rezső Múzeum tulajdona. Erre a kiállításra továbbra is kiemelt figyelmet szeretnénk fordítani. A Tompa László-emlékszoba felújítását is fontosnak tartom, hiszen a már említett múzeumpedagógus és a helyi irodalomtanárok közreműködésével akár rendhagyó irodalomóráknak is otthont adhatna.