Mayer Gyula: a visszajelzés kultúrája hiányzik Székelyföldön a vendéglátás tekintetében

Ennek meg is lett a hozadéka, egy erőteljes elmozdulás történt a színvonalban – pozitív irányba –, a munkatársak pedig megtanultak tudatosan dolgozni.

– Aktuálisan min dolgoznak a legnagyobb energiabefektetéssel?

Nekünk, akik szakképzéssel foglalkozunk, a turizmusban dolgozók igényeit kell kielégíteni. Ha megfogalmazódik a munkaerőpiac részéről egy igény, arra válaszolunk, ellentétben az eddigi hazai (és romániai) gyakorlattal, mikor is olyan szakágakban képeztünk, amelyekben volt oktatónk.

Eddig 82 főt iskoláztunk négy szakmában, ők többnyire olyan emberek, akik már most a vendéglátásban, szállodaiparban dolgoznak. Szakmai, ugyanakkor módszertani képzés is volt, most már nyugodtan a végzettekre bízzuk a duális képzésben részt vevő diákok gyakorlati oktatását.

Egy alkalommal például láttam, hogy a pincér lényegesen nagyobb adagot vitt ki a vendégnek, mint amennyi a menüben szerepelt. Rákérdeztem: rokona, ismerőse-e a vendég, vagy esetleg kifizeti-e ő a pluszban szereplő adagot? Ha ő nem, akkor a tulajdonosnak kellene?! Vagyis ő megengedi magának, hogy a tulajdonos zsebébe nyúlkáljon? De fel kell mutatni a jó példákat is, bár ettől errefelé félnek, itt kollektív értékelés folyik.

Egy jó szó elég, és lojalitást terem. A gyengébbnek meg mutassuk meg a felzárkózás módját! A tulajdonosok zöme tehát bér vagy előrelépési lehetőség formájában igenis elismeri a teljesítményt, a profi hozzáállást. Kovászna és Hargita megyében is erre sok jó példát látok. Ha vendégként bemegyek valahova, látszik, hol fordítanak elég időt, energiát arra, hogy képezzék a munkaerőt.

– Az nem fordulhat elő, hogy megvan vagy meglesz a szükséges tudás, de nincs meg hozzá a költséges, drága technológia?

– Nem, ezen a téren jól állnak a helyi vállalkozások, már csak azért is, mert számtalan pályázat volt és van eszközbeszerzésre. Visszatérve ahhoz, hogy kiket várunk:

Nekik a kétéves képzést ajánljuk, azoknak pedig, akik már dolgoznak valahol, az egyéves képzést. Mindemellett felismerve, hogy itt a románnyelv-tudásnak is mekkora szerepe van, minden képzés tartalmaz egy 120 órás blokkot, amelyben a román kommunikációs készségeket fejlesztjük. Összegezve:

Most itt is folyamatban van egy generációváltás, és nekünk ehhez kell megtalálni az alkalmas jelentkezőket, a jó dublőröket, akik, ha mi nem vagyunk ott, akkor is úgy gondolkodnak, mint mi, és megoldják a felmerülő problémákat. Ezt annak ellenére, hogy a mai fiatalok többsége úgy gondolkodik: „látom, hogy a szüleim beleölték az életüket egy vállalkozás, szálloda, étterem fenntartásába, de én biztos nem fogom”. Megvan a veszélye annak, hogy sok cég eltűnik a vendéglátásból. Szóval nem lesz könnyű feladat végigvinni, amire vállalkoztunk, de én hajlandó vagyok annyi évet rászánni, amennyi szükséges – a szívorvosom megnyugtatott, hogy belevághatok.