Siket emberek az egészségügyi rendszerben

Képzeljünk el egy olyan kommunikációs szituációt, ahol a magyar édesanya a gyerekkorában megsiketült kislányáról mesél, az elhangzottakat egy jeltolmács a közönséggel szemben ülő Klaus Patzaknak, a Felső-ausztriai Siketek Szövetsége elnökének fordítja, egy másik jeltolmács a közönség körében lévő siketeknek jeleli az elhangzó beszédet, és egy harmadik tolmács románra és angolra fordítja az édesanya vallomását – ugye bonyolultnak tűnik? A siket világ egészségi állapota című konferencián így kommunikálni természetes volt, mint ahogy a mindennapokban is annak kellene lennie.

Hallónak furcsa érzés siket közösséggel találkozni, viszonyulási nehézségek adódnak, de a végtelen csendet magukban hordozó, olykor fura hangokat kiadó személyek kedvességükkel és jókedvükkel hamar meggyőzik az embert, nem sajnálni kell őket, hanem halló embertársainkhoz hasonlóan, egyenrangú személyekként kezelni.

Nehéz az orvossal kommunikálni

Johannes Fellinger neurológus főorvos, pszichiáter, az ausztriai Barmehrzihge Brüder Kórház szakembere kifejtette: az, ami a konferencián történik, teljes mértékben összhangban van a modern orvoslás tendenciáival, ahol nem az orvos a főszereplő, hanem a páciensek és a társszakmák képviselőinek jelenlétében hangzanak el orvosi témájú előadások, kerülnek megvitatásra problémák és születnek döntések. A konferencián a siketek egészségügyi rendszerben való boldogulásának legfőbb nehézségeit járták körül.

Az „eljelelt” panaszok a következő gondokra mutattak rá: az orvosok gyakran nem néznek a szájról olvasó páciensekre vagy ha igen, túl gyorsan beszélnek, a siketek sokszor nem értik meg a diagnózist, mert az orvos nem szán elég időt arra, hogy azt alaposan elmagyarázza. Pedig amint azt az ausztriai szakember hangsúlyozta, az orvos-beteg kommunikáció siket páciens esetén tervezettnek kell lennie: el kell magyarázni, hogy mi fog történni, és a beavatkozás után pedig fontos még egyszer elmagyarázni, hogy mi történt. Ez időigényes munka, kutatások is bizonyítják, hogy egy siket embernek négyszer annyi időre van szüksége az orvosnál, mint halló társaiknak. A legideálisabb az lenne, ha a szakembergárda is tudna jelnyelven értekezni a betegekkel, természetesen ez nem várható el minden egyes orvostól és asszisztenstől. A jeltolmácsok munkája is rendkívül hasznos lenne az egészségügyi rendszerben, de minden esetben az a legfontosabb, hogy a beteg azt érezze, az orvos vele beszél, ezért például egy jeltolmácsnak mindig a doktor háta mögött kell állnia.

Jelelni tanítanának

A konferencián felszólalt Váczy Ida rezidens háziorvos is, akit a vásárhelyi siketek jelelni tanítanak, Alice Lukacs-Juncu audiológus, Varga Zsigmond, az Irgalmas Szamaritánus Mentőszolgálat elnöke, aki bemutatta a mobiltelefonokra letölthető segélykérő applikációt, amelyet előre megírt segélykérő üzeneteinek köszönhetően a siketek is használhatnak. Mihail Grecu, a Romániai Siketek Országos Egyesületének elnöke felszólalása, miszerint a süket emberek mások, de mégis a hallókkal egyenlők, arról győzött meg, hogy érdemes megismerni ezt a zárt, nagyrészt egymás között házasodó közösséget, ha pedig valaki meg szeretne tanulni jelelni, annak a vásárhelyi siketek felajánlották, hogy szívesen megtanítják.