Az aranytorkú gyerekek Marosvásárhelyen

A száznegyven tagú zenekar és kórus éppúgy betöltötte színpadot, mint az eseményre eljövő vásárhelyiek a nézőteret. A koncert kezdete előtt fél órával már a harmadik emeleti kakasülőn is csak elvétve volt egy-egy ülőhely, több százan álltak, vagy a lépcsőkön foglaltak helyet.

Megható élmény volt látni és hallani, ahogy a gyerekzenészek fegyelemmel és irigylésre méltó szakértelemmel játszanak klasszikus darabokat, népdalfeldolgozásokat, magyar és spanyol, francia, román dalokat egyaránt. Mosolyt csalt a közönség arcára, amikor a bemondó székely ruhás lány székely akcentussal mondta a román népdalfeldolgozás címét, s nagy tapsot kapott a kis basának öltözött legény és háremje, valamint az ülő és kalapács segítségével zenélő két kovácslegény is. A jól felkészült száztagú kórus megérdemelten vívta ki nemcsak a marosvásárhelyi közönség, hanem korábban számos európai város hallgatóinak tiszteletét.

A marosvásárhelyi közönség vastapssal jutalmazta a szentegyházi gyermekfilharmónia fellépését, s örömmel fogadta az idén ünnepelt harmincéves születésnapról megmaradt és most kiosztott kis emlékzászlókat is. Mintha egy nagy család tagjai énekeltek volna – állapítottuk meg hazafelé, és talán nem is tévedtünk, mert a gyerekek és irányítójuk, Haáz Sándor nemcsak a próbákat töltik együtt, hanem közösen kirándulnak is. Marosvásárhelyi fellépésük előtt bő kétórás sétát tettek, és vetélkedőn vettek részt az állatkertben. Szombaton délben Ülkébe utaztak, ahol a falunapokon tartottak szabadtéri koncertet.