Aggódnak a vajdakutaiak Marosvásárhely és a megye rájuk vonatkozó terveitől

Az  Erdély helynevek könyve szerint Vajdakútja első említése 1530-ból való, amikor Waydakwthyan a désfalvi Haranglábiak részbirtokosok voltak. Mi nem Küküllőszéplak felől, ahova közigazgatásilag tartozik, hanem a Nyárádmentéről közelítettük meg. Nagyteremi végén egy, kukoricaszedésből érkező férfitől kérdeztük meg, merre visz az út a jelenleg 12 állandó lakossal rendelkező faluhoz – kezdődik a Vásárhelyi Hírlap riportja a településről.

A falu központjában impozáns ortodox templom és szép parókia van, gazdátlanul, hiszen, mint később megtudjuk, csak nagy ünnepekkor jár ki ide a küküllőszéplaki pópa. Ide is csak nagyobb ünnepeken jön haza az épület volt tulajdonosa. Milyen kevés ház van itt, állapítjuk meg, miközben egy valamikor impozáns épület romjait mustrálgatjuk. Az egykori iskola maradványai ezek. Valamikor mellette tanítói lakás is volt, ma már ebből semmit nem lehet találni.

Vajdakután ma már nincsenek hagyományos értelemben vett utcák, hébe-hóba lehet találni egy-két házat, legtöbbjük gondozott,  kerítéssel óvott. A határban találkozunk Laurentiu Muresannal, aki pár éve Nagyteremiből költözött ide, mert szereti a csendet és a nyugalmat. Hol románul, hol magyarul mesél, s közben szedi a földre hullott szilvát, amelyből szíverősítőt főz magának, s arra tévedő vendégeinek. Megtudjuk: békésen él egymás mellett az az egy tucatnyi állandó lakó, aki egész évben itt marad, ha kell, segítenek egymásnak. „Nyáron és hétvégén megkétszereződik, megháromszorozódik a falu lakossága, mert többen hazajönnek. Hallottuk, hogy be akarják népesíteni Vajdakutát. Attól félünk, nehogy cigányokat hozzanak ide, mert jelenleg egy sem él itt” – mondja a férfi.

A 87 éves Chirila Rozália nénit az udvaron találjuk, kedvesen betessékel, és szívesen mesél. Jókedvű és derűs, miközben arról számol be, hogy gyermekkorában 185 család élt Vajdakután, iskola is működött, mindenki elégedett volt. Aztán lassan elköltöztek az emberek, ki a városba, ki a főúthoz közelebbi falvakba. Most 12 állandó lakója van a településnek, Rozália néni név szerint fel is sorolja őket. Egyikük, aki fiatalabb és kocsija is van, havonta egyszer elmegy a küküllőszéplaki háziorvoshoz, felíratja a gyógyszereket, ki is váltja a patikában, hetente egyszer bevásárol nekik, s ők megfizetik. „Hallottuk, hogy valamit akarnak ide, de nem tudjuk, hogy pontosan mit, ezért kicsit aggódunk. Olyan szépen élünk most, csend és nyugalom van. Néha a szarvasok zavarnak meg, amelyek a kertek mellett legelnek. Nem akarjuk, hogy cigányokat hozzanak ide” – mondja az idős asszony, akinek két gyermeke, négy unokája és nyolc dédunokája van.

Tőle azt is megtudjuk, hogy egy magyar család is van a faluban, Lőrinczék. Mintha nevét hallotta volna, épp Rozália néni felé tart Melinda, aki beteg férjének szeretne valamilyen gyógyszert kérni. 1990-ben költöztek ide, amikor férjét csordapásztornak fogadták meg. Nyolc gyermekük van, ebből négy saját családot alapított, három Böjte Csaba szovátai otthonában él, a legkisebbik pedig hol itthon, hol valamelyik nagyobb testvérénél van.

Marosvásárhely polgármestere, Dorin Florea  és Ciprian Dobre megyei tanácselnök azt szeretné, hogy Vajdakuta is része legyen az Európa Kulturális Fővárosa pályázatnak. „A Marosvásárhelytől 24 kilométerre levő településen, Vajdakután egy hagyományos erdélyi falut szeretnénk kialakítani. Most kevés ember él ott, csodaszép környezetben. Művésztelepet hoznánk ott létre, lehetőséget biztosítva a festőknek, szobrászoknak, hogy oda kiköltözzenek, ott alkossanak. Helyet adnánk a hagyományos termelőknek, hogy ott állítsák elő a tejből, gyümölcsből készült finomságokat, s az oda érkező turistáknak adják el ezeket. Vajdakutához jelenleg nyolcszáz hektárnyi terület tartozik, ebből négyszáz hektárnyit „belaknánk”. Uniós pénzalapokat lehet lehívni egy ilyen nagylélegzetű tervre, s azt szeretnénk, hogy ez a hagyományos erdélyi falu kialakítása része legyen a kulturális főváros pályázatunknak” – mondta Florea, és a marosvásárhelyi és megyei önkormányzat is igennel szavazott ez ügyben.

Vajdakuta 1971-ben került Küküllőszéplakhoz, addig Nagyteremihez tartozott. A nagyközség polgármestere, Szakács Béla érdeklődésünkre elmondta, hogy már tárgyalt Marosvásárhely polgármesterével és a pályázatírókkal a Vajdakutára vonatkozó tervéről, de helyi szinten egyelőre nem született erre vonatkozó döntés. „A tanácsosokkal is ismertettem a kulturális főváros projekthez tartozó hagyományos falu kialakításának tervét, s pozitívan fogadták. Még nem tudjuk, hogy egy egyesületet kell létrehozni, vagy partnerségi szerződést aláírni a várossal és a megyével, ezért egyelőre helyi tanácsi határozat ez ügyben nem született. Hangsúlyozom, nyitottak vagyunk együttműködni és örvendünk a kezdeményezésnek, várjuk a konkrét lépéseket” – mondta a községvezető. Azt nem tudta megmondani, hogy éltek-e és ha igen, mikor és mennyien magyarok Vajdakután. Talán a hagyományos erdélyi falu kialakítása során fény derülhet arra, hogy a településnek van-e köze Héderfái Barlabási Lénárd erdélyi alvajdához, hiszen a Héderfája falu közelsége és az ott is élt erdélyi alvajda egyelőre csak sejteti, hogy Vajda-kútja, Vajdakuta név nem a véletlen szüleménye.