Azonban létezik egy olyan „szálka” a katolikus és az unitárius egyház között, amely megosztja a két felekezet híveit. Ez az a csata, amelynek megtörténtére nincsenek minden kétséget kizáró írásos bizonyítékok, és ahol a hagyomány szerint 1567 pünkösdjén a gyergyói és csíki katolikus székelyek szálltak szembe az új hitet rájuk erőltetni akaró unitárius fejedelem, János Zsigmond seregével.

A gyergyószentmiklósi FeltöltŐ Egyesület azon a helyszínen szervezett erről vitát hétfő este, ahonnan a katolikus felkelést meghirdető István pap elindult Csíksomlyóra és a csata feltételezett helyszínére, a Tolvajos-tetőre, azaz Gyergyóalfaluban. A hétfői vitán a katolikus felet Darvas Kozma József pápai káplán, csíkszeredai plébános, míg az unitárius álláspontot Lőrinczi Alpár János gyergyószentmiklósi unitárius lelkész képviselte, az estet pedig pártatlan félként Veress Róbert görgényi református esperes moderálta.

Kérdés, amire más-más válaszok érkeztek

Amint Kántor Boglárka, a FeltöltŐ Egyesület vezetője felvezette, évről évre felmerül a kérdés, hogy miért indultak el az első zarándokok Gyergyóalfaluból Csíksomlyóra. A választ másként látják a katolikusok és az unitáriusok.

A FeltöltŐ előadása párbeszédre és hidak építésére teremt lehetőséget, hiszen egy Isten országát keresve egy irányba tartunk” – fogalmazott.

Az tény – és ezt senki nem vitatja –, hogy a csíksomlyói pünkösdi búcsújárás semmiképp nem 1567-ben kezdődött, hiszen a kegyhelynek 1444-ben meghatározott időre IV. Jenő pápa engedélyezett búcsút, majd pedig 1484-ben VIII. Ince pápától a pálosok kapták meg ezt pünkösd szombatjára és vasárnapjára, örök időkre érvényesen.

Darvas Kozma József történelmi felvezetője után került terítékre a nevezetes 1567-es csata kérdése. Lőrinczi Alpár János leszögezte, hogy unitárius szemszögből a csíksomlyói búcsú kapcsán ez az egyetlen probléma: vagyis hogy

Ez a felekezetek közötti nézeteltéréseket eredményezi, amikor párbeszédre lenne szükség, amikor a másság elfogadása mellett azt kell keressük, ami összeköt – mondta.

A csatáról az unitárius egyház úgy gondolja – érvelt Lőrinczi Alpár János –, hogy ez nem történelmi tény, hanem legendaképződés. A lelkész rámutatott, abban az időben az unitárius egyháznak nem volt még intézményi kerete sem, János Zsigmond is csak később tért át az antitrinitárius, vagyis mai nevén az unitárius hitre. Másrészt,

Azonban ilyen megtorlásról sincsen semmilyen dokumentum. Egyébként a csata létezéséről is csak jóval későbbi feljegyzések ismertek.

Az, hogy nem maradt fenn perdöntő korabeli írásos említés, azzal magyarázható, hogy Csíksomlyót többször is támadás érte, ahol ezek az iratok megsemmisülhettek.

Melyik fél oldalán áll az igazság?

A beszélgetés, az érvelések alapján a közönség nem dönthette el, hogy akkor végül is melyik fél oldalán áll az igazság. Bizonygatni lehet, de nem ez a legfontosabb. A csíksomlyói búcsú kapcsán nem a katolikus-unitárius vitát kell látni, ami újra és újra feszültséget teremt, amikor terítékre kerül.

– hangzott el.

Karácsonykor, húsvétkor mindenki hazamegy a családjához, pünkösdkor azonban Csíksomlyóra. Ezt – ha nem történt valami – akkor nem lehet megmagyarázni – szögezte le Darvas Kozma József.

Felszólalt Balázs József is, aki már évtizedek óta az alfalvi keresztalja vezetője és a csíksomlyói búcsúk zarándokai között jellegzetes egyéniség. Kifejtette,

„Győztünk, mert megmaradtunk, megtartottuk a hitet” – fogalmazott. Annak viszont valamilyen oka kell legyen, hogy a gyergyóalfalviak elől mehetnek a búcsúba már több száz év óta – tette hozzá. „Máriához a legnagyobb szeretettel, alázattal megyünk, egyek vagyunk ebben a szeretetben, és ez a legszebb. A búcsúban olyan szeretet uralkodik, amit sehol máshol nem lehet érezni, csak ott. És ott lehet a legjobban imádkozni.

Ott könnyebb Istenhez imádkozni, mint bárhol máshol” – összegezte Balázs József.

Arra a felvetésre, hogy a búcsú már nemcsak vallási jellegű esemény, hanem kirándulási, turisztikai célnak is számít sokak számára, megjegyezte: „nem féltem a kirándulástól Csíksomlyót. Ez olyan hely, ahol a magyarok érezzék jól magukat. Ámen!”