Jókedvű udvarhelyiek: újabb anekdotagyűjtemény Komoróczy Györgytől

A vaskos kötet mutatja: a korábbi gyűjtést újabb könyvre való történetekkel is kiegészítette a szerző

Fotó: Erdély Bálint Előd

A korábbi köteteket is magába foglaló harmadik kötete jelent meg a Jókedvű udvarhelyiek című anekdotagyűjteménynek: Komoróczy György nyelvművelő, közíró új könyvét csak felnőtteknek ajánlja, a benne olvasható – sokak számára valamilyen formában talán már ismerős – történetekből kirajzolódik a kisvárosiasságában sokszor szerethető Székelyudvarhely.

Kovács Eszter

2020. december 28., 10:022020. december 28., 10:02

„Te, Gyuri, az nagyon szép és jó, hogy te írni a nyelvművelő cikk az újságba, de amellett le kéne írjad az a sok marhaság, mi történt az évek alatt a József Attilánál, meg összevissza a városban, az a sok hecc, amikor az egyik a másikkal ki*ni, lenni belőle volum egy, majd volum kettő, és lenni azoknak nagy siker itt, Udvarhelyen ” – idézi a néhai Schiau Cornel, az egykori József Attila helyi ipari vállalat főgépészének szavait a szerző egyben magyarázattal is szolgálva, hogy miért fogott hozzá az anekdoták gyűjtéséhez.

A Jókedvű udvarhelyiek első és második kötete 2004-ben, majd 2009-ben jelent meg, a harmadik kötetet is magába foglaló friss kiadás azonban újabb történetekkel gazdagított.

Habár a vidám, vicces történetek egyik vagy másik változatát sokan ismerhetik, a szerző dr. Arros Melindát, dr. Bódi Andrást, Bodó Gézát, Csizmadia Zsoltot, dr. Csongvay Zsoltot, Dombi Dezsőt, Fernengel Gyulát, Kedei Mózest, Kovács Istvánt, Maszelka Jánost, Sepsy Árpádot, Szakáts Tibort, dr. Venczel László és Zakariás Lászlót nevezi meg viccesen „adatközlőknek”.

Az anekdotákból kirajzolódik a hajdani polgári Székelyudvarhely arca, a város híres és hírhedt figurái, mindezt a székelyudvarhelyiekre jellemző frappáns, néhol kissé fölényes, de összességében szerethető humorral fűszerezve.

A szerző kifejezetten felnőtteknek ajánlja eme újabb kötetet is: amint Komoróczy György megmagyarázza, nem kis fejtörést okozott a szerkesztés során a közízlést esetleg sértő kifejezések, szófordulatok, a „malackodás” kezelése, amelyektől ellenben teljesen nem vált volna meg a szerző, így azok kipontozva jelennek meg a szövegekben.

A kötet egyfajta rendhagyó kordokumentum, s habár a szerző a székelyudvarhelyieknek ajánlja azt, érdekes olvasmány mindazok számára is, akiket az udvarhelyi néplélek és korszellem foglalkoztat, de megunhatatlan akkor is, ha csupán jót szórakoznánk.

Székelyudvarhely