Isten maga vezérel – Kovács István unitárius püspök pásztorlevele

Olyan évről évre visszatérő derűs bizonyossága ez az életünknek, mint naponként a napnyugtával felkelő esthajnalcsillag a többi csillaggal, amelyeknek pislákoló fényénél nem veszünk el a nappali fény sokszor fárasztó részleteiben, hanem létezésünk titokzatos lényegéhez térhetünk vissza: a végtelenségbe kiáradó lényünkhöz, az egymással, Istennel és a mindenséggel összekapcsoló kiáradó szeretethez.

Sosem éreztem annyira parányinak magam, mint amikor egy nyári estén felnéztem a végtelen égre. Néztem a sok hunyorgó csillagot, és arra gondoltam: Istenem, mennyire jelentéktelen apró pont vagyok én ezekhez képest a világmindenség egén.

Aztán ez az érzés hirtelen átfordult bennem mellkasomat a végtelenség, a teljesség érzése feszítette, s mintha egész lényem átölelte volna a mindenséget.

Amikor a napkeleti bölcsek meglátták a csillagot, örültek, mert nem csupán egy égitestet láttak benne, hanem reményt, irányt, értelmet az útnak. Nem elvesztek a végtelenben, hanem meghívást kaptak a benne való haladásra. Annak a bizonyságát, hogy a megtett út nem céltalan bolyongás. Isten megszólította, vezette őket a betlehemi jászol felé.

Kedves Testvéreim, miközben a körülöttünk lévő világban egyre sűrűbb, már-már kitapintható a sötétség, arra van talán legnagyobb szükségünk, hogy meghalljuk Isten megszólítását, hogy meglássuk a csillagot! Hogy érezzük, a folyton megújuló holnapok felé haladó lépteink nem hiábavalóak, mert Isten maga vezérel. Csillagok kellenek a világ egére.

Kiáradó fénnyel, erővel, meleggel megáldott csillagokra van szükség. Rátok, drága Emberek! Édesapák és édesanyák, emeljétek magasba gyermekeiteket, és mondjátok nekik sok milliószor, mondjátok úgy, hogy végig visszhangozzon hangotok a mindenségen: csillagom! Hitvestársak, ragyogjátok be közös utatok sötét éjszakáit a szeretet fényével, és legyetek egymásnak Isten által rendelt vezérlő csillagjai! Nézzetek bele minél gyakrabban a körülöttetek élő és támaszra vágyó emberek szemébe, hogy tekintetek fénye reményt adjon, vigasztaljon, emeljen. Legyetek csillagok! Mutassatok utat! Össze kell kapaszkodnunk, és elvezetnünk egymást Betlehemig.

Oda, ahol a szeretet megtanít családunknak érezni a tágabb közösséget, ezt az ezer sebből vérző emberiséget, és tenni, imádkozni azért, hogy

Oda, ahol az ünnep a kétszerkettő egyszerűségével villantja fel a megvilágosító felismerést, hogy mindnyájunknak küldetése van: meglátni és követni Isten vezérlő csillagát, hogy visszatükrözve fényét magunk is csillagjai lehessünk a reánk bízottaknak!

Kovács István unitárius püspök