Hazatér a Homoród mentére Tőkés-Bencze Zsuzsanna unitárius lelkész

Ott tanulta a mondást, hogy a gyergyói emberek úgy állnak egymás mellett, mint egy-egy szálfa. Legyen szó a legkisebb helyi gyülekezet tagjairól; a testvér felekezetek lelkipásztorairól, avagy férjéről, Lehelről. Ott született kisebbik lányuk, Ilka. Az elköszönés folyamatában is nagyon sok szeretet kapott egyházi és világi részről egyaránt.

Homoródkeményfalva, az otthon

Noha Székelyudvarhelyen született, a gyökerei a Homoród mentére nyúlnak. Keményfalvi édesapja rajongásig szerette faluját. Tőle tanulta a kislány Zsuzsa, hogy nem „haza”, hanem otthon. A dédi kicsi házának és a nagy háznak az ölelésében, hazatéréskor otthon lehetett a népes család.

Gyermekkora székelyudvarhelyi Rózsa utcához is köti. Állatokat tartottak, és Zsuzsa lekváros vagy zsíros kenyeret kenetett, úgy várta este a csordát. A Küküllő-partján laktak a másik nagyszülők. Első lévén, talán még ma is úgy tekintenek rá, hogy ő „az unoka”. A Tompa László Általános Iskola nagyon jó tanintézet volt, összetartató közösséggel. Szülőként tért vissza: Kata lányuk ott kezdte a tanévet.

A székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium társadalomtudomány osztályaiban még vívódott a „miniszoknyás” jogi pálya és a templom szeretetéből forrásozó lelkészi hivatás között. Igaz, már konfirmandusként tudatta szüleivel: lelkész lesz. A kolozsvári teológiai alapképzést követően a pasztorál-teológiai mesteri szakot is vállalta. Isten ajándékának érzi, hogy egy hónapos gyermeke mellett mindkettőből diplomázhatott.

Vissza a gyökerekhez

Tapasztalatlansága a fiatalságból fakadó vakmerőséggel és nagy hittel párosult. Noha a családtól sok segítséget kaptak, férjével vállvetve osztották meg a hétköznapokat. A legközelebbi unitárius lelkész szomszéd is hatvan kilométerre volt. Szeretteinek közelsége által úgy érzi, egyszerűbb lesz a Homoród mentén. A makramé fenyő faldíszt egy évvel Gyergyószentmiklósra érkezésük előtt kapták. Homoródszentpálra indulva ezt a szimbólumot elsőként csomagolták be.