Befellegzik a pásztorkodásnak?

Még azt is unja, hogy nótára fakadjon, nem is beszélve a furulyázásról! A jó nyájőrző hangszerével együtt „ment ki divatból”, s félő, hogy hamarosan a hagyományos pásztorkodásnak is vége. Ezt mondják legalábbis azok, akiket szívük húz ki évről évre a havasba. Tankó András és Tamás Gyula főpásztortokkal a második gyergyószentmiklósi Esztenafesztiválon beszélgettünk.

Tankó András a Likasban, Tamás Gyula a Nyárád-dűlőben főpásztor. Az Esztenafesztivál kedvéért jöttek be szombaton a múzeum udvarára, azért, hogy kollégáikkal együtt bemutassák az érdeklődőknek, miből is áll a pásztorkodás. „Nem hiába, hogy a múzeumban kapunk helyet, mert maholnap teljesen kihal ez a mesterség” – mondta portálunknak Tankó András. „Lenézik a pásztort. Ez a világ hozta így. Manapság az az elvárás, hogy mindenki egyetemre járjon. Mi ugyan nem végeztünk egyetemet, de van tudásunk, sok mindenhez kell értsünk. Ha megbetegszik egy állat, nem futunk az állatorvoshoz, tudjuk, hogy milyen növényekkel lehet meggyógyítani. Ezenkívül kell tudni a tejnek a hőfokát, a sajt, az orda, hogy milyen meleg legyen, milyen legyen az állaga... De ez a tudás a mai rend embert nem érdekli. Pedig ma is igaz a mondás: »Ki mit szeret, azt kell folytassa, s ha valaki valaminek nem mestere, az hóhéra«” – mondta Tankó András.

Így tartja a mondás, de úgy tűnik, a gyakorlat mást mutat, a közmegítélés ellentmond a megfigyelésnek. Tankó szerint legalábbis, aki nem rosszallóan, csak úgy megjegyezte: „A fiam azt mondja: édesapám, lenéznek minket. S ebben igaza is van. Én is így érzem.”

Megélni márpedig valamiből meg kell. Megítélés ide vagy oda, Tankóék szeretik a pásztorkodást, az apa mesterségét fia is tanulgatja. Segítsége jól jön az esztenán, annál is inkább, mert manapság jó pásztort csak elvétve találni. „Már csak »hónapos« pásztorok vannak. Hamar megunják a havason. Régebb nem így volt. Az esztenán kell megfürödni, tisztát váltani, ruhát mosni. S aztán ott a felelősség. Ezt nem mindenki tudja vállalni” – sorolta a pásztorkodás velejáróit Tankó András. Arról is szólt, hogy a jó pásztorral együtt letűnőben van a furulyaszó is. Néhány gombnyomás, és a szerény hangszer helyett egész zenekar „húzza” a havason. „A pásztor manapság nem tud furulyázni. Még énekelni sem. Csak a diszkó, ezek az »ingyom-bingyom« énekek érdeklik. Van olyan pásztor, hogy a telefonjára fel vannak téve ezek a zenék, s azon nézi, hallgatja” – meséli.

Tamás Gyula egy érdekes adattal is szolgált: Gyergyószentmiklóson jelenleg mindössze négy olyan család van, ahol a fiú az apjától tanulja a pásztorkodást. Sokat sejtető szám, és a jövőképet feketébbre festik azok a rendelkezések, amiknek nem tudnak eleget tenni a gazdák, a pásztorok.
„Az idők során nagyon sokat változott ez a foglalkozás. Régebben nem kellett más, mint üst, cseber, jó kutya s jó pásztor. Manapság pedig annyi mindent követelnek, hogy azt nem lehet teljesíteni. Fajanszozott esztenaház, vezetékes meleg víz... Ezt képtelenség megcsinálni a magas hegyeken! De szükségtelen is, mert mi hagyományos pásztorkodást folytatunk. Kézzel fejünk, üstben főzzük az ordát, cseberben csináljuk a sajtot. Minden esztenás gazda arra törekedik, hogy jó költsége legyen. Mindegyikünk ad a higiéniára, tisztaságra, mert másképp nem kapnánk megbízást. De amit követelnek: a fajansz, a meleg víz... Túlzás, és nem is lehet teljesíteni. Hagyományos terméket készítünk, nem mű terméket! Ezelőtt is így csinálták, senki sem betegedett meg tőle” – mondják a pásztorok.

„A régi időkben a sajtért sorba álltak, most pedig kínáljuk mindenfelé, azt sem tudjuk, hogy adjuk el. Kínnal, bajjal értékesítjük, még Békásba is elvisszük. Az a baj, hogy az üzletek tele vannak olcsó, tejnek nevezett itallal. Gondoljunk csak bele: az igazi tej 24 órán belül megalszik, ezek a bolti tejek elállnak egy-két hónapig. El lehet gondolni, hogy mennyire eredeti?” – hasonlítják össze a termékeket a főpásztorok. „A mai világban fogyasztóra van szükség, nem termelőre. Ez alól nem kivétel Gyergyó sem” – mondják.

A főpásztorok attól tartanak, a sötét jövő nagyon vészesen közeleg. „Itt a fesztiválon is jóval kevesebben vagyunk, mint tavaly. Legalább tízen adták fel egy év alatt. Idén még valahogy elhintázunk, de az unokáink már csak képen vagy filmen fogják látni, hogy milyen egy hagyományos esztena” – szögezte le kollégái nevében is Tankó András.