„A megyei tanács minden tőle telhetőt megtesz továbbra is a finanszírozás tekintetében, ámbár a bukaresti törvényhozók felelősségvállalása is elengedhetetlen az ügyben” – mondta Borboly a források előteremtésének
nehézségeire kitérve.

A köszöntőbeszédek után Elekes Zoltán, a Gyermekvédelmi és Szociális Igazgatóság vezetője visszakalauzolta a jelenlevőket a kezdés időpontjáig, egészen 1997-ig. 

„Kezdetben az igazgatóság alig pár alkalmazottal működött, napjainkra viszont több mint hétszáz kollégával dolgozunk az árva gyermekek, illetve szociálisan hátrányban élő felnőttek megsegítésén.

– hívta fel a figyelmet Elekes. Hozzátette: sok esetben még törvény sem létezett arra vonatkozóan, hogy munkájukat miként végezzék, de

Elmondta: a nehézségek ellenére sikerült a korábbi nagy árvaházak helyett kisebb létszámmal dolgozó  gyermekotthonokat létrehozni. Az évek során többek között tehetséggondozó programokat, tanulást és sportot célzó tevékenységeket szerveztek a fiatalok számára. Azonban

– mondta Elekes. Kiemelte: a gyermekvédelmi és szociális háló az első olyan intézmény, amit a parlament azonnal decentralizált, de korábban még nehezebben lehetett átlátni a működését.

A köszöntő-, és pódiumbeszélgetéseket a szociális rendszer valamely ágában nevelkedett fiatalok előadásai színesítették. Énekkel, fuvolával, sőt még tánccal is készültek. A múltidéző pódiumbeszélgetésen többek között szó esett arról is, hogy miért kellett kisebb gyermekotthonokat létrehozni a nagy árvaházak helyett. Utóbbiakban ugyanis a körülmények borzasztók voltak, a gyerekeket rendkívül sok trauma érte testileg, lelkileg és szellemileg egyaránt.

– mondta az egyik résztvevő.

A gyermekvédelmi rendszer kedvezményezettei egyhangúan hálájukat fejezték ki, azért, hogy a gyermekvédelem családi típusú házaiban megtanultak tagjai lenni egy közösségnek, fejlődhettek, és olyan lehetőségek nyíltak meg előttük, melyek minden bizonnyal nem adattak volna meg, ha a biológiai szülőkkel maradtak volna.