Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

23:31

Fővárosi pontszerzéssel biztosan dobogós és európai kupainduló a Kolozsvári CFR

22:49

Megható búcsút vett Ilyés Róbert az FK Csíkszeredától

22:36

A végjátékban fordított, lezárta párharcát a Marosvásárhelyi VSK

21:53

Két büntető döntött: döntetlent játszott utolsó hazai meccsén a Kézdivásárhelyi SE

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Tragikus baleset Csíkszereda közelében: 17 éves fiú vesztette életét

Harminc mentőautót küldtek ki a tömeges ételmérgezéshez, megvan az első tetemes bírság

Ferenc pápa által kinevezett megyés püspök lesz a csíksomlyói pünkösdi búcsú szónoka

Felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték Gálfi Árpádot

14 és 16 éves kamaszok erőszakoltak meg egy 13 éves lányt

Megtudtuk, hogy melyik faluba viszik a csíkszeredai kutyamenhely lakóit

Orbán Viktor: mától liberális kormány vezeti Magyarországot

Magyar Péter: négy év után megszűnik a háborús veszélyhelyzet

Nicușor Dan: nem kell túl komolyan venni azt, amit Vlagyimir Putyin mond

Megalakult a Tisza-kormány

Felélesztik a majdnem elfeledett karácsonyi hagyományt

A fiatal gyimesfelsőloki maszkurások egy része. Szerda esti próbájukra már elkészült pár maszk

Fotó: Farkas Tibor

Régi hagyományt elevenít fel, illetve honosít vissza Gyimes-völgyében a gyimesfelsőloki hagyományőrzők egy része: nyolc ugrapataki fiatal megéneklés helyett idén maszkurázni megy karácsony estéjén.

Szabó Kamilla-Mária

2017. december 24., 22:092017. december 24., 22:09

A gyimesiek egy része – habár évről-évre egyre kevesebben – még jár karácsony estéjén megénekelni a rokonokat, ismerősöket, komákat. Ennek a hagyománynak viszont egy összetettebb előzménye a maszkurázás, amelyre még gyermekkorából emlékszik Farkas Tibor, most pedig szeretné, ha újra elterjedne a gyimesi patakvölgyekben. Ennek érdekében az ötletgazda először felkereste a helyi időseket, akik még jártak maszkurázni, s arra kérte őket, hogy elevenítsék fel, hogyan is zajlott valamikor ez a szokás. Mellettük a gyimesközéploki Tankó Gyula néprajzkutató segítségét is kikérte, hogy minél hitelesebben körvonalazhassa a valamikori szokást.

A megkérdezettek nemcsak az énekeket és verseket idézték fel számára, hanem a maszkokról, táncról és betartandó „illemszabályokról” is beszámoltak

a fiatal ugrapataki férfinak. Mint tőle megtudtuk, a mintegy harminc éve abbamaradt hagyományra az adventi időszakban készültek fel az elsősorban fiatal férfiak alkotta, 5-10 tagú csapatok: megtanulták a dalokat, verseket – alkalomadtán személyre szabottakat –, elkészítették a vászon maszkokat, a csengős botokat.

Karácsony estéjén indultak a patakvölgyek csapatai beöltözve maszkurázni, de csak olyan házba kopogtak be, ahol fényt láttak, s nem kérezkedtek be olyan családhoz sem, ahol nagyon kicsi gyermek volt, vagy haláleset történt. Azt is tudták, ki veszi jó, illetve rossz néven a csipkelődéseket is tartalmazó szokást, illetve ki annyira fösvény gazda, hogy nem szívesen fogadná őket.

Fotó: Farkas Tibor

Ezek alapján alakult ki, hogy kikhez is kopognak be. A kopogás után a résnyire megnyitott ajtón át kérdezték meg, hogy Szabad-e az Istent dicsérni? A válasz többnyire igen volt, így például Ugrapatakán elénekelhették a hagyományos Paradicsom kőkertjében kezdetű éneket, majd minden résztvevő elmondott egy-egy verset, amelyekben nem voltak ritkák a halandzsa szavak sem – azok értelmezése a hallgatóság fantáziájára volt bízva – ismertette a hagyományőrző.

A beszámolók szerint csak ezután léptek be a házakba, ahol eltáncolták a zsukát, amely az óramutató járásával ellentétes irányba történő csoszogás szerű tánclépések együttese. Utána

megviccelték a házigazdát, meghúzták a nagyapó bajszát, megdicsérték a háziasszonyt, s megszámolták a gyermekek pityókáit, azaz megkopogtatták lábujjaikat.

Ilyenkor az élcelődés, csipkelődés került előtérbe, de vigyáztak arra, hogy senki ne vegye sértésnek azt. Elhangzott többek között a kopaszodó férfira, hogy milyen szép dús göndör a haja, vigyázzon, hogy ne lógjon a szemébe, mert „megkancsúlhat”, továbbá az idős asszonyokat megszeretgették, s az udvarlóik felől érdeklődtek. Miután a köszöntés véget ért, a háziasszony megkínálta a vendégeket, majd a búcsúvers után továbbálltak a beöltözöttek.

Fotó: Farkas Tibor

A maszkurások vigyáztak arra, hogy ne lehessen felismerni őket, a maszkok mellett kesztyűt is húztak, és a poharazásnál is óvatosan ittak. A háziak pedig az együttlét alatt igyekeztek ráismerni, hogy kivel is van dolguk. A patakvölgyek maszkurás csoportjainak volt egy-egy vezetője is, aki a szervezést vállalta: az ő feladata a próbák rendszeresítése mellett az is volt, hogy a néha hajnalig is eltartó maszkurázások az eredeti célnak megfelelően történjenek, általa az Urat dicsérjék. Emiatt

arra is volt példa, hogy a csapat vezetője egy-egy becsípett legényt hazaküldött, hogy ne hozzon szégyent rájuk

– avatott be a férfi.

A kutatómunka után Farkas Tibor fiatal helyieket is megkeresett, hogy vegyenek részt idén a maszkurázásban. A héten zajlott próbákon már körvonalazódtak a szerepek, elkészültek a maszkok, így december 25-én furulyaszó kíséretében nyolcan útra indulnak, hogy Ugrapatakán felélesszék a fent röviden bemutatott, majdnem elfeledett karácsonyi hagyományt. Kiemelte, amiatt szerették volna megjelentetni a kezdeményezésüket, hogy a helyiek kedvet kapjanak, nyitottak legyenek az említett szokás iránt. Sőt, azt sem bánnák, ha cikkünk hatására a Gyimesek több falurészén is alakulnának maszkurás csoportok a következő években, hogy újra élő hagyományként beszélhessenek erről a szokásról.