Ezüst Európa-díjas lett Segesvár

Érdekesen zajlott az idei Európa-díj: az április 11–15. közötti döntő előtt csak annyit lehetett tudni, hogy az Unió öt települése jutott a fináléba, és mindegyiket külön-külön értesítették. Az Európa Tanács környezetvédelmi, mezőgazdasági helyi és regionális bizottsága keretén belül működő, Európa-díjat odaítélő grémium végül úgy döntött, hogy idén Landerneau és Hunfeld közösen lesz a kitüntetett.

„Franciaország és Németország együttműködése miatt Segesvár csak a második lett, holott ugyanannyi voksot kapott, mint az említett városok. Az olasz Corciano egy szavazatot, a lengyel Poznan pedig egyet sem kapott. Ha alaposabban felkészülünk, akkor jövőre mi nyerhetünk” – ismertette a térség szenátora, Petru Başa, aki Strasbourgban szurkolt Frunda György és Viorel Badea szenátorok társaságában. Az Év európai városa díjat 1955-től osztják ki, Segesvár pedig az első romániai település, amelyet jelöltek a kitüntetésre.

Segesvár történelmi központja 1999 óta a Világörökség része. Az erdélyi település számára már csak ez a titulus hiányzik az európai városok minősítési létráján, 1995-ben ugyanis megkapta az Európa Tanács érdemoklevelét, 1998-ban az Európai Unió zászlaját vehette át, 2003-ban pedig díszplakettel jutalmazták Segesvárt az európai eszmék közösségi alkalmazásáért.

A település első írásos említése 1300-ban történt Segusvar néven, amely az ómagyar seg, ség, azaz domb, halom szóból keletkezett. A honfoglaláskor bolgár-török népesség lakott a környéken. A mai várost a XII. században alapították a II. Géza király által betelepített szászok, és a Szász Szék központja lett. Favárát a tatárok pusztították el, kővárát ezután építették fel. Összesen 14 bástyája volt, ezek közül 9 ma is áll. Segesváron választották meg erdélyi fejedelemnek I. Rákóczi Györgyöt, Rhédey Ferencet, Kemény Jánost és Barcsay Ákost, és itt született Apor Vilmos mártír győri püspök. 1849-ben a közeli Fehéregyháza határában zajlott a segesvári csata, ahol Bem apó serege vereséget szenvedett a cári orosz csapatoktól, s ahol utoljára látták Petőfi Sándort. A 34 ezres városban még mintegy 7 ezer fős magyarság él, és a párszáz megmaradt német is beszél magyarul.