Emlékezés 1848-ra Székelykeresztúron

Fotó: P. Dávid Tünde

Az udvarhelyszéki kisvárosban, ahol Petőfi Sándor utolsó estéjét töltötte, évek óta hagyományos forgatókönyv szerint tartják a március 15-ei ünnepi megemlékezést.

P. Dávid Tünde

2010. március 15., 20:552010. március 15., 20:55

2010. március 16., 11:022010. március 16., 11:02

Itt állíthatja be, hogy a Google-találatokban elöl legyen a Székelyhon!

Fotó: P. Dávid Tünde

A nagy költő legendai sírjának megkoszorúzásával kezdődik a nap, ezt követi a szabadságharcos Zeyk Domokos nevét viselő iskolaközpont ünnepsége, majd a délelőtti istentiszteletek után az unitárius templom elől indulnak a lovasok és a Polgári Fúvószenekar 1895 által vezetett felvonulók a város központja felé. Idén először került sor ünnepi zászlófelvonásra a Művelődési Ház előtt álló országzászlós emlékműnél, amelyet az elmúlt évben avattak fel a város fennállásának 550. évfordulója alkalmából.

Fotó: P. Dávid Tünde

A kegyelet koszorúinak elhelyezése után ez évben is a főtéri Petőfi szobornál zajlott a megemlékezés. Rafai Emil polgármester köszöntőjében kiemelte, úgy lehetünk hűek 1848 szelleméhez, ha önmagunkkal bátran szembenézünk és megtesszük, amit közösségünk érdekében tenni kell. Az ünnepségen – mint minden évben – jelen voltak a testvérvárosok küldöttségei is (a magyarországi Dévaványa, Kunszentmiklós, Dunakeszi, Karcag és annak szlovákiai testvérvárosa, Szepsi, amellyel Keresztúr is partnerséget köt a közeljövőben) – nevükben Pap Tibor dévaványai polgármester köszöntötte az összegyűlteket. Ünnepi beszédet Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök mondott, ezt követően az ifjúság hangját képviselő diákok léptek fel, a Berde Mózes Unitárius Gimnázium tanulói, Török Karola és Veres Lehel szavalatokkal, Csomos Éva Zsuzsánna saját szavaival: „Mi nem őseinkhez hasonlóan kell felvegyük a harcot, hisz nem egy külső háború az, ami minket fenyeget. A legnagyobb veszély, ami a magyar nemzetre leselkedik, nem más, mint az identitásunk elvesztése. A mi harcunk egy belső harc, aminek a megvívásához nem fegyverekre van szükség. A mi harcunk ez: őrizni és védelmezni az egészséges nemzeti öntudatot.“

A hagyományosan minden évben fellépő Siklódról elszármazott férfiak kórusa és a Tanulók Háza népi zenekarának műsora elmaradt a hirtelen támadt, tömeget oszlató havas eső miatt. Az ünnepnap – a református templomban tartott ökumenikus istentisztelet után – a Művelődési Házban tartott néptáncgálával zárult.