Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

09:26

Robbanás történt, majd tűz ütött ki egy temesvári lakásban, 43 embert evakuáltak a tömbházból

09:02

Egyre korábban kezdődik és tovább tart pollenszezon – mit tehetnek az allergiások?

06:03

Egy félidő alatt lerendezte ellenfelét az Egyesült Államok

00:18

Az egyenlítés összejött, többre nem futotta a kanadaiaktól

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

A polgármesternek is futnia kellett, amikor rájuk rontott a medve

Nem sikerült megmenteni a motoros életét a vasárnapi baleset után

Otthonuk kertjében találkozott a medvével két kisgyerek Lövétén

Kitartóan küzdött az igazáért, és sikerült érvénytelenítenie a gyorshajtási bírságot a száguldó sofőrnek

Portája közelében támadt a medve egy gazdára

Oroszországot teszi felelőssé Nicușor Dan a konstancai kikötőben felrobbant ukrán drón miatt

A polgármesternek is futnia kellett, amikor rájuk rontott a medve

Negatív maradt a természetes szaporulat Romániában áprilisban

Ne legyen szigorúan védett a barnamedve – Brüsszelhez fordul Tánczos Barna

Folk & Roll Víkend névvel tartanak minifesztivált Gyergyószentmiklóson

Elűzni a rosszat, bevonzani a jót: felelevenítjük az újévi szokásokat

Nem mindegy, hogy mi kerül az asztalra az újév első napján

Fotó: Ürmösi Levente Mihály

Különleges, mondhatni misztikus ez az időszak, hiszen ilyenkor kezünkbe vehetjük a jövőnk alakítását – legalábbis a néphagyomány szerint. Lakatos Csilla néprajzkutatóval beszélgettünk az újévi népszokásokról.

Farkas Orsolya

2024. december 31., 16:562024. december 31., 16:56

Itt állíthatja be, hogy a Google-találatokban elöl legyen a Székelyhon!

Az óév utolsó napjaiban megbékélünk, rendezzük az adósságot, míg az újévben bőségesen étkezünk, igyekszünk bevonzani a szerencsét, a jólétet, egészséget. A néphagyományok jelentős része feledésbe merült, elvesztette eredeti jelentését, idegenné vált a fiatal generációk számára. Azonban nem minden hagyomány tűnt el teljesen.

A varázslat ideje

Az óév és az újév közötti időszakot a néphagyomány különleges átmeneti időként tartotta számon, egyfajta határidőszakként. Úgy vélték, hogy ilyenkor a világ és a természet rendje különösen érzékeny, és a szellemi világ közelebb kerül az emberekhez. Ezért

hitték, hogy ebben az időszakban meg lehet pillantani a jövőt, és a megfelelő szokások, rítusok segítségével befolyásolni lehet a következő év alakulását

– mutatott rá Lakatos Csilla néprajzkutató, Erdővidék Múzeumának muzeológusa.

Az újévi lencseevés ma is népszerű, a bőséget jelképezi

Fotó: Freepik

Az emberek természetes törekvése, hogy megértsék és irányítsák a világot, ebből születtek meg a szokások és babonák is. Ezek a hiedelmek – beleértve az újévi hagyományokat is – sokszor a természet rendjéhez, az időjáráshoz, földműveléshez, a mindennapi élet megfigyeléseihez kapcsolódtak.

Hátrahagyni a rosszat

Az óév utolsó napjához kapcsolódó szimbolikus jelentőségű szokások célja az volt, hogy méltó módon lezárják a múltat, és előkészítsék a következő évet a bőség, a szerencse és a béke számára.

Az emberek fontosnak tartották, hogy ne csak fizikai értelemben, hanem lelkileg is rendet tegyenek, és a rossz dolgokat ne vigyék át az újévbe. Az év utolsó napja tehát egyfajta tisztulási folyamatot jelentett”

– magyarázta Lakatos Csilla.

Az év végi nagytakarítás az egyik legfontosabb szokás volt. Úgy tartották, hogy a rendetlenség, a kosz és a káosz az óév rossz eseményeit, problémáit szimbolizálja. Ezeket nem szabadott átvinni az újévbe, mert balszerencsét hozhattak. Ezért különös gondot fordítottak a tisztaságra karácsony előtt, az ünnepi időszakban viszont nem takarítottak.

Nagyon fontosnak tartották, hogy az adósságokat az óév utolsó napján rendezzék. Úgy hitték, hogy ha valaki tartozással lép át az újévbe, az a szerencsétlenség és az anyagi problémák folytatását hozza magával.

Az emberek igyekeztek rendezni a vitáikat és konfliktusaikat, mert úgy tartották, hogy a harag és a neheztelés „mérgezheti” az újév energiáit. A megbékélés nemcsak a családi és baráti kapcsolatok helyreállítását jelentette, hanem a belső nyugalom és harmónia megteremtését is.

Az év utolsó napján ajánlott bőségesen pénzt rakni a tárcánkba

Fotó: Borbély Fanni

A hagyomány szerint az év utolsó napján kölcsönadni nem volt tanácsos, mert úgy vélték, hogy ezzel a ház szerencséjét is kiviszik. Az újév kezdetén fontos volt, hogy a ház megtartsa gazdagságát és bőségét, ezért mindenki inkább megtartotta, amije volt.

Az év utolsó napján a veszekedés különösen balszerencsésnek számított. Az emberek igyekeztek elkerülni mindenféle konfliktust és feszültséget, hogy ezek ne árnyékolják be az újév kezdetét. A békés és harmonikus hangulat az újév szerencséjének előfeltétele volt.

A szemét kidobása szimbolikus veszteséget jelentett. Úgy hitték, hogy ezzel a ház bőségétől, jó energiáitól és szerencséjétől is megszabadulnak, ezért az év utolsó napján tartózkodtak ettől. Mindenki igyekezett a házon belül megtartani mindazt, ami a következő év sikereit biztosíthatta.

Napjainkban bőségesen tesznek pénzt a pénztárcába is az év utolsó napján azt remélve, hogy az újévben bőven lesz pénzük.

Örömmel köszönteni az újévet

Úgy tartották, hogy az újév első napjának eseményei és cselekedetei meghatározzák az egész esztendő alakulását. A néprajzkutató szerint éppen ezért az emberek különös figyelmet fordítottak arra, hogy ezen napon pozitív energiák, jó szokások és szerencsét hozó tevékenységek uralkodjanak.

Az újévi ételek kiválasztásának különleges jelentősége volt. Például az újévi lencseevés a bőséget jelképezte, hiszen a lencse apró, pénzérmére emlékeztető formája miatt a gazdagságot idézte. Hasonlóan a disznóhús fogyasztása is szerencsét hozott, mert a disznót „előretúró” állatnak tartották, amely szimbolikusan a haladást és a fejlődést jelképezte.

Ha az év első napját békében, vidáman töltjük, az egész esztendő boldog lesz

Az év első napján különösen fontos volt a jó hangulat, a nevetés és a vidámság. Úgy vélték, hogy a nap kezdeti öröme és harmóniája kihatással lesz az egész évre, és megalapozza az esztendő boldogságát.

A néphit szerint az újév első látogatója szerencsét hozott, de csak akkor, ha férfi volt. Úgy tartották, hogy egy női látogató az év első napján balszerencsét jelentett, ezért különös figyelmet fordítottak arra, hogy az első belépő személy férfi legyen. Ez a hagyomány a szerencse szimbolikáját és a közösség hiedelmeit tükrözte.

Megjósolták a jövőt

A jóslás sem volt idegen ebben az időszakban. Luca napjához (december 12.) sokféle jóslás kötődik mint például az időjóslás és férjjóslás. A Luca-kalendárium szerint a megfigyelési időszak december 13-tól 24-ig tartott, és minden nap egy-egy hónapot jelképezett a következő évből. Az egyes napok időjárásából összeállították a következő év hónapjainak időjárási előrejelzését: például, ha december 14-én esett az eső, úgy vélték, hogy februárban is sok eső várható.

Ugyanakkor Luca napján a lányok 12 kis cédulát készítettek, és mindegyikre egy-egy fiú nevét írták fel, akikről úgy gondolták, hogy lehetséges jövendőbelik lehetnek. December 13-tól kezdve minden este egy cédulát összegyűrtek és elégettek, vagy megsemmisítettek, anélkül hogy elolvasták volna, mi van rajta. Karácsony estéjén, december 24-én a megmaradt egyetlen cédulán álló név mutatta meg a lányok hite szerint, hogy ki lesz a férjük”

– magyarázta Lakatos Csilla.

Ezeken kívül még a magyar néphagyományban szokás volt a szilveszteri ólomöntés is, amikor a megolvasztott ólmot hideg vízbe öntötték és a formája alapján megpróbálták megjósolni a jövőt.

Eltűnőben a hagyományaink

A néprajzkutató szerint a hagyományok jelentős része kifakulóban van. „A modern életmód, a gyorsan változó társadalmi környezet, az urbanizáció és a technológiai fejlődés mind hozzájárultak ahhoz, hogy ezek a hagyományok háttérbe szorultak.

A fiatal generációk számára gyakran idegenek az ilyen típusú szokások, hiszen nem élnek közvetlen kapcsolatban a természeti ciklusokkal, az évkörhöz való alkalmazkodás nem annyira van jelen a mindennapi életükben”

– részletezte.

Az olyan közösségi rituálék, mint például az újévi jóslások, az étkezési szokások vagy a szimbolikus cselekedetek, amelyek régen az egész közösséget összekapcsolták, ma már gyakran elvesztették eredeti jelentésüket. Azok pedig, amelyek megmaradtak, más formát öltöttek. Például a lencseevés, az ólomöntés még ma is népszerű, de csak mint szórakoztató hagyomány.

Lakatos Csilla muzeológus és néprajzkutató hisz a hagyomány erejében

Fotó: Farkas Orsolya

Rajtunk múlik

Lakatos Csilla úgy véli, bár sok szokás elhalványult, a kisebb településeken, hagyományőrző közösségekben még megmaradt egyfajta érdeklődés, tisztelet a régi rituálék iránt. Erdővidéken például még mindig él az újévi népszokások többsége.

Újévkor például csak férfi léphet be elsőként a házba, és annyira komolyan veszik ezt, hogy ha nincs férfi lakója a háznak, akkor keresnek egyet, és arra kérik, hogy ő lépjen be először újév napján, hogy biztosítsa a szerencsét az évre. A szemét kidobása is jelentőséggel bír: emlékszem, gyerekkoromban anyukám mindig összegyűjtötte a szemetet, de január elsején sosem vitte ki a házból”

– idézte fel.

„Mint néprajzkutató és muzeológus, fontosnak tartom, hogy egy-egy jeles nap alkalmával beszéljünk a régi szokásokról és hiedelmekről, sőt, akár ki is próbáljuk őket. Mivel sok hagyomány már nem él, úgy vélem, hogy ha beszélgetünk róluk és időnként gyakoroljuk őket, újraéleszthetjük őket. Erdővidék Múzeumában sok hasonló foglalkozást szervezek, és a résztvevők is érdeklődnek, így van igény ezekre a programokra, bár sajnos néhány hagyomány már teljesen eltűnt” – mutatott rá a néprajzkutató.

Csíkszék Udvarhelyszék Marosszék Gyergyószék Háromszék Ünnep Hagyomány