Elűzni a rosszat, bevonzani a jót: felelevenítjük az újévi szokásokat

Az emberek természetes törekvése, hogy megértsék és irányítsák a világot, ebből születtek meg a szokások és babonák is. Ezek a hiedelmek – beleértve az újévi hagyományokat is – sokszor a természet rendjéhez, az időjáráshoz, földműveléshez, a mindennapi élet megfigyeléseihez kapcsolódtak.

Hátrahagyni a rosszat

Az óév utolsó napjához kapcsolódó szimbolikus jelentőségű szokások célja az volt, hogy méltó módon lezárják a múltat, és előkészítsék a következő évet a bőség, a szerencse és a béke számára.

A hagyomány szerint az év utolsó napján kölcsönadni nem volt tanácsos, mert úgy vélték, hogy ezzel a ház szerencséjét is kiviszik. Az újév kezdetén fontos volt, hogy a ház megtartsa gazdagságát és bőségét, ezért mindenki inkább megtartotta, amije volt.

Az év utolsó napján a veszekedés különösen balszerencsésnek számított. Az emberek igyekeztek elkerülni mindenféle konfliktust és feszültséget, hogy ezek ne árnyékolják be az újév kezdetét. A békés és harmonikus hangulat az újév szerencséjének előfeltétele volt.

A szemét kidobása szimbolikus veszteséget jelentett. Úgy hitték, hogy ezzel a ház bőségétől, jó energiáitól és szerencséjétől is megszabadulnak, ezért az év utolsó napján tartózkodtak ettől. Mindenki igyekezett a házon belül megtartani mindazt, ami a következő év sikereit biztosíthatta.

Napjainkban bőségesen tesznek pénzt a pénztárcába is az év utolsó napján azt remélve, hogy az újévben bőven lesz pénzük.

Örömmel köszönteni az újévet

Úgy tartották, hogy az újév első napjának eseményei és cselekedetei meghatározzák az egész esztendő alakulását. A néprajzkutató szerint éppen ezért az emberek különös figyelmet fordítottak arra, hogy ezen napon pozitív energiák, jó szokások és szerencsét hozó tevékenységek uralkodjanak.

Az újévi ételek kiválasztásának különleges jelentősége volt. Például az újévi lencseevés a bőséget jelképezte, hiszen a lencse apró, pénzérmére emlékeztető formája miatt a gazdagságot idézte. Hasonlóan a disznóhús fogyasztása is szerencsét hozott, mert a disznót „előretúró” állatnak tartották, amely szimbolikusan a haladást és a fejlődést jelképezte.

Az év első napján különösen fontos volt a jó hangulat, a nevetés és a vidámság. Úgy vélték, hogy a nap kezdeti öröme és harmóniája kihatással lesz az egész évre, és megalapozza az esztendő boldogságát.

A néphit szerint az újév első látogatója szerencsét hozott, de csak akkor, ha férfi volt. Úgy tartották, hogy egy női látogató az év első napján balszerencsét jelentett, ezért különös figyelmet fordítottak arra, hogy az első belépő személy férfi legyen. Ez a hagyomány a szerencse szimbolikáját és a közösség hiedelmeit tükrözte.

Megjósolták a jövőt

A jóslás sem volt idegen ebben az időszakban. Luca napjához (december 12.) sokféle jóslás kötődik mint például az időjóslás és férjjóslás. A Luca-kalendárium szerint a megfigyelési időszak december 13-tól 24-ig tartott, és minden nap egy-egy hónapot jelképezett a következő évből. Az egyes napok időjárásából összeállították a következő év hónapjainak időjárási előrejelzését: például, ha december 14-én esett az eső, úgy vélték, hogy februárban is sok eső várható.

Rajtunk múlik

Lakatos Csilla úgy véli, bár sok szokás elhalványult, a kisebb településeken, hagyományőrző közösségekben még megmaradt egyfajta érdeklődés, tisztelet a régi rituálék iránt. Erdővidéken például még mindig él az újévi népszokások többsége.