Előrelépés: megjelent a hallássérültek jelnyelvének első hazai digitális tankönyve

– fejtette ki megkeresésünkre Takács Éva hivatalos jelnyelv-tolmács, a Siketek Országos Egyesülete Maros megyei fiókjának ügyvezető-felügyelője. Marosvásárhelyen például a pedagógusok foglalkoznak hallássérült gyerekekkel a Budai Nagy Antal utcában lévő 1-es számú speciális iskolaközpontban. Törekednek a jelnyelv használatára is, de hivatalosan, kimondottan siket gyerekekkel foglalkozó iskolai osztály nincs. Vegyesen vannak sajátos nevelési igényűek, más jellegű fogyatékkal élő gyerekekkel közösen, ami nem jó a siket gyerekeknek, mert ők többnyire nem értelmi sérültek, csak a kommunikációval van problémájuk – világított rá Takács Éva, akinek szülei is siketek.

Kevés szülő fogadja el, hogy hallássérült gyereke van

Többnyire az a helyzet a halló szülők siket gyerekeivel, hogy amíg nem kerül siket közösségbe a gyerek, addig nem tudja megtanulni a jelnyelvet, illetve csak a „konyhanyelvet” tanulják meg otthon. Ez a jobbik eset, amikor a szülők törekednek erre, de sajnos kevés az a szülő, aki idejében feldolgozza, elfogadja, hogy neki hallássérült gyereke van, és törekszik arra, hogy minden módon megadja gyerekének a fejlődési lehetőséget – fejti ki a jelnyelv-tolmács. Romániában nincs lehetőség arra, hogy egy úgy nevezett multidiszciplináris bizottság felmérje a gyereket, amely Ausztriában például jól működik. Ez egy sokféle szakemberből álló bizottság, ahol lehetőséget kap a család arra, hogy a fül-orr-gégész szakemberen kívül más szakterület képviselőjével is találkozzon – pszichológus, pszichiáter, ideggyógyász, logopédus stb. – mert a fül-orr-gégész legtöbbször azt tanácsolja, hogy a megoldás a cochleáris implantátum a gyerek füle mögé, amelytől hallani fog, és a szülő elhiszi, hogy így a gyerekének normális élete lesz.

„Ez valóban egy jó lehetőség, a tudomány vívmánya, de az igazságos eljárás az lenne, ha minden lehetőséget felvázolnánk a szülő előtt, és közelről bemutatnánk, hogy milyen lehet egy siket gyerek nevelése. Ettől lehet implantátumot tenni, lehet jelnyelvet tanulni gyereknek, szülőnek egyaránt, minden módot meg kell ragadni, hogy a gyereknek megadjuk a maximális lehetőséget” – tette hozzá Takács Éva.

„Vannak teljesen siket gyerekek, akikkel rengeteg a munka, hogy kihozzunk valamit belőlük, és felnőttként se kint, se bent nem lesznek. Van olyan felnőtt, aki érzi, hogy a siketekhez nem tartozhat, mert úgy volt felnevelve, nem is ismeri a jelnyelvet sem, a halló-közösségben sem találja a helyét, mert nem halló az identitása, és nagyon mély sérülései vannak az ilyen embernek. Az igazságos az volna, ha minden lehetőséget megadnának a hallássérült vagy siket gyerekeknek” – magyarázta.

Szomorú, hogy ennyire elvesztődnek az esetek

Dicséretes előrelépés rendszer szintjén az, hogy idén márciusban foglalták törvénybe, hogy a siketek anyanyelve a jelnyelv, és bár a törvény hiányos, sokat kell még dolgozni rajta, de

– mondta el a szervezet ügyvezetője. Mint hozzátette, a hazai rendszer gyenge láncszeme az is, hogy nem tartja rendesen számon a siketeket, sokszor az adott község önkormányzatának szociális osztálya sem tudja, hogy vannak siketek a közösségben. Sok esetben pedig nem tudnak arról a siketek, illetve családjaik sem, hogy vannak speciális iskolák, például Kolozsváron, vagy arról sem tudnak, hogy fel kéne venniük a kapcsolatot a siketek egyesületével.

„Az államnak a siketek kommunikációjának fejlesztését, a halló világ megértését kellene felkarolnia az ő esetükben. Reális segítség lenne például, ha adna évente háromezer óra jelnyelvtolmácsolást ingyen, hiszen orvosnál, munkában, hivatalokban szükségük van a jeltolmácsra. Nálunk ezzel szemben a postás havonta hoz egy bizonyos összeget, ad évente hat buszjegyet, és azzal többé-kevésbé letudta a támogatásukat, holott a reális szükségletek fedezésére lenne szükségük, például ahogy Ausztriában működik, hogy az állam minden olyan utazást támogat, amely a siket egészségének megőrzéséért, kezeléséért történik” – tette hozzá az országos egyesület Maros megyei fiókjának ügyvezető-felügyelője.