A ferences szerzetesek meghívására vállalta el Bíró János 2000-ben a csíksomlyói kegytemplom kántori szolgálatát, illetve az ők kezdeményezésükre alapította meg a Csíksomlyói Kegytemplom Kórusát. Előtte Csíkszentmiklóson és Borzsovában vezetett kórust, onnan ismerték munkáját ‒ számolt be érdeklődésünkre Bíró János.

A karvezető arra is kitért, hogy immár 17 éve próbálnak eleget tenni az egyházi kórusok rendeltetésének, azaz énekükkel szebbé tenni a liturgiát. Névválasztásuknál ‒ habár gondolkodtak azon, hogy Mária nevét is belefoglalják ‒ az volt az elsődleges szempont, hogy egyértelmű legyen, mely énekkarról van szó, így döntöttek a mostani név mellett.

Kezdetben arra törekedtek, hogy képzett énekeseket vegyenek be a karba, de nem sikerült kellő személyt összegyűjteni, így meghirdették a kegytemplomban a lehetőséget, amelyre már többen jelentkeztek ‒ ismerősök ismerősöket hoztak, így gyűlt össze a szükséges létszám az elinduláshoz. A kántor arra is kitért, hogy a jelenlegi vegyeskar előtt is működött kórus a kegytemplomban, amelynek tagjai időszakosan gyűltek össze, a nagyobb ünnepek előtt próbáltak. A jelenlegi tagok hetente gyakorolnak, a szólamok külön teremben gyűlnek össze, ahol egy-egy szólamvezetővel sajátítják el a műveket.

Jelenleg a kántorral együtt 46-an énekelnek a kegytemplom kórusában, a tizenéves fiataloktól egészen a hetvenéves kórustagig. A felnőtt egyházi kórus mellett működik egy gyermekkórus is, amelyből nemrég hét tag csatlakozott a felnőttekhez ‒ így fiatalítva a többségében középkorú énekkart ‒ ismertette kórusvezető. Megjegyezte, a működésükhöz szükséges eszközök rendelkezésre állnak, mindenkinek van fellépőruhája, emellett pluszanyagot is vásároltak, hogy ha tovább bővül a csapat, tudjanak ugyanolyan ruhát készíttetni az újak részére is. Mint kiderült, a mappák jelentenek fogyó anyagot, hiszen az állandó használattól azok mennek tönkre leggyorsabban. Adományból van két kottatartójuk is, abból viszont szükséges lenne még pár, hogy ha vendégzenészeket hívnak, biztosítani tudják számukra kottatartót.

Az énekkar tagjai

Adorján Attila, Babos Mónika Sára, Balázs Edit, Balázs Zsuzsanna, Bálint Kinga, Becze Franciska, Benedek Blanka Mónika, Benedek Enikő, Benedek Noémi, Benedek Réka, Bíró Dávid, Bíró Eszter Dóra, Bíró Tímea, Borsodi Mária Magdolna, Dánél Dorottya, Esztány Julianna, Farkas Gellért, Ferencz László, Forró Mária Iolan, Főcze Krisztina, Gábor Szilárd, Gál Tünde, Gombos Tímea, György József, Izsák-Székely Judith, Kocsis Zsófia, Kolumbán Imre, Kolumbán Tibor, Kovács Ildikó, László Réka, Mihály Henrietta Edit, Molnár Anna, Pakot Ildikó, Pál Katalin, Páll Edit, Péter Antal, Péter Éva, Petres Éva, Petres Zoltán Tamás, Rafain K. Gábor, Szabó Aranka Magdolna, Székely Erzsébet, Székely Ildikó, Szőcs Ilona, Zayzon Matild.

Mindenképp fontos a kórus megmaradásához a tagok kitartása, hogy akkor is gyakoroljanak, ha éppen nincs kedvük hozzá. Minden évben nem tudnak új repertoárt megtanulni, s amikor sokat kell énekelni, akkor szükséges a korábbiakból is építkezni. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy a tagok ismerjék a korábban megtanult kórusműveket. A karba emiatt elsősorban a gyermekkórusból kerülnek be énekesek, mivel a teljesen új tagok, nem vagy csak nagyon nehezen tudnának lépést tartani a többiekkel. Az, hogy a csapat ennyire összetartó és kitartó, Bíró János szerint annak köszönhető, hogy rendszeresen részt vesznek közös ünnepléseken, kirándulásokon, bálokban, disznóvágáson ‒ ezek által pedig közösséggé kovácsolódtak. Kiemelte ugyanakkor, nem szabad elfeledni a kórusért való imádkozást sem, hiszen az nem az embereké, habár ők is hozzáteszik a részüket, de elsősorban a Jóisten tartja fent azt ‒ szögezte le.

A kegytemplomban advent minden vasárnapján énekel a kórus a gyertyagyújtási szertartásokon és a miséken, ugyanakkor advent első vasárnapján rendszerint meghívják őket a csíkszeredai gyertyagyújtási ünnepségre is. Karácsony éjszakáján és napján is énekükkel teszik szebbé az ünnepet, 2012 óta pedig minden évben egy karácsonyi zenei áhítatot is tartanak, amelyen a Csíki Kamarazenekar ismerős tagjai is zenélnek. Nagyböjtben a nagyhéten énekelnek: virágvasárnap, nagycsütörtökön, nagypénteken, nagyszombaton, húsvétvasárnap. Azt követően a Szent Antal-kilenceden, papszenteléseken, fogadalomtételeken és pünkösdkor is közreműködik az ünnepi szentmiséken az énekkar ‒ részletezte a szakember.

Edzőtáborokat is rendszerint szerveznek, amikor egy-egy hétvégét intenzíven az énekléssel töltenek ‒ ott is külön szólamban tanulják meg az énekeket, majd összeéneklik. Emellett rendszeresen részt vesznek a felcsíki kórustalálkozókon, de voltak hasonló eseményen Székelyudvarhelyen és Háromszéken is ‒ foglalta össze a kántor. Mint mondta, minden évben egy-egy kirándulásra is elmennek, természetesen ott is énekelnek: így voltak többek között Mátraverebély-Szentkúton, Gyöngyösön, Budapesten, Vácon, Ráckevén, Székesfehérváron, Pécsen, Mórahalmon, Szegeden.

Munkájukat elsősorban a ferences kolostor segíti, emellett az önkormányzattól is kaptak már juttatást, illetve vannak olyan adakozó cégek, magánszemélyek, akik támogatást nyújtanak számukra. 2009-ben bejegyeztették a Csíksomlyói Kegytemplom Kórusa Egyesületet, amely révén a megyei önkormányzattól tudnak pénzeket lehívni pályázati úton, emellett a személyi jövedelemadó felajánlható két százalékát is el tudják fogadni.

Kérésünkre, hogy egy meghatározó élményt elevenítsen fel a kórus életéből, Bíró János megjegyezte, a sok évnyi közös éneklés során számos kellemes tapasztalatban volt részük. Mint mondta, maga az éneklés is meghatározó tud lenni, ha az embernek istenélménye van közben, például amikor zenekarral először énekeltek együtt. De nagy élmény volt az is, amikor egy amerikai kórustagukat ‒ aki a csíksomlyói pünkösdi búcsúról írta a doktori disszertációját ‒ meglátogatta az édesanyja. Mikor kettejüknek elénekelték az Egyenessé váljék az ösvény teelőtted kezdetű ír áldást, nagyon meghatódtak. „Habár egy szót sem értettek belőle, mégis érezték az üzenetét. Hiába, hogy más nyelven volt, az ének, a zene a nyelvi hiányosságokat kiküszöbölte” ‒ magyarázta.