Református nagyböjt: a hit elmélyítésének időszaka

A nagyböjti időszakban az egyház elsősorban Jézus Krisztus szenvedéseire figyel, a keresztút eseményeire. A 40 nap jelenti Krisztus 40 napos böjtjét, melynek során az Úr Jézus szent küldetésére készült, és legyőzte a sátán kísértését – fogalmazott a református lelkipásztor. Hozzátette, minden böjti időszakban mindenki számára áldott felkészülési lehetőség nyílik, hogy a húsvéti ünnepkörben elhangzó üzeneteknek helyet készítsünk a szívekben. E készülődésnek az egyik módja a lelkigyakorlat.

„Két fontos időszak van az egyházban, amely kiváltképpen alkalmas az ünnepre való készülődés során a magunkba szállásra, a hitélet elmélyítésére: az adventi és a böjti időszak. Akik jelentkeztek a lelkigyakorlatra, mind megfogalmazták ezt a vágyat: növekedni a hitben” – jelentette ki a lelkész. Szatmári Ingrid kifejtette, minden lelkigyakorlat az imán és az elmélkedésen alapul. Egy lelki út, melynek bejárása során közelebb kerülünk Istenhez, hitünk titkaihoz, Jézus Krisztus tanításához. Ugyanakkor önmagunk megismerésében is segít, helyünk megtalálásában. „A szentírási részekben az Úr megszólít, meghív, elgondolkodtat, az imában pedig válaszolunk neki, beszélgetünk vele, és ebben a csendes együttlétben mélyül a lelki élet. A hat hét alatt a hitnek sok titkát megismerhetjük, majd húsvét nagyhete felé közeledve a hangsúly Jézus szenvedéseire és a keresztútra tevődik” – magyarázta Szatmári.

Rendszeres találkozás, napi feladat

„Ezen lelkigyakorlat az egész nagyböjt idejére szól, az első találkozónk böjtfő vasárnapját követő hétfőn volt. Ebben az időszakban minden hétfőn találkozunk a csoporttal, elmélkedést tartok, imamódokat ismerünk meg, majd mindenki megkapja a következő hétre szóló anyagot a szentírási részekkel és rövid elmélkedésekkel” – részletezte a lelkipásztor. Az említett program alapján aztán mindenki otthon imádkozik, és mindennapjaiban odafigyel Isten jelenlétére. Minden napra kap egy kis feladatot, gyakorlatot, melyet megpróbál megélni. „A következő hétfőn, amikor találkozunk, a csoport tagjai megosztják egymással lelki tapasztalataikat, élményeiket és nehézségeiket. Jó tudni, hogy vannak útitársaink ezen az úton, nemcsak itt, hanem szerte a keresztény világban, ahol ilyenkor sokan járnak be hasonló utakat Krisztus nyomában” – említette.

A böjt hasznos kegyességünk gyakorlásában

„Noha egyházunkban nincs kimondottan szigorú tiltás az étkezési szokásokkal kapcsolatban, a hívő reformátusok közül sokan megtartják a pénteki böjtöt, a nagypénteki általános böjtöt, Jézus halálára emlékezve. Ez alatt a 40 nap alatt tiltott a mulatságokban, bálokban való részvétel, a lakodalmak tartása” – vázolta a böjttel kapcsolatos szokásokat a lelkipásztor. Elmondta, a református egyház egyik legfontosabb hitvallásos irata, a II. Helvét Hitvallás arra tanít a biblia alapján, hogy a böjt hasznos lehet a kegyességünk gyakorlásában: „Magános böjtöt bárki is tarthat közülünk, a szerint, amint érzi, hogy a lélek süllyedez a jóban. Minden böjtölésnek szabad, kész és valósággal alázatos lélekből kell származni. Minél súlyosabban elítéli Krisztus egyháza a tobzódást, részegeskedést és minden bujaságot és mértéktelenséget, annál buzgóbban ajánlja nekünk a keresztyén böjtöt. A böjt ugyanis semmi egyéb, mint a kegyesek önmegtartóztatása és mértékletessége, tehát testünknek fegyelmezése, féken tartása, amit a felmerülő szükség szerint vállaltunk magunkra, ezáltal megalázzuk magunkat Isten színe előtt, és a testtől elvonjuk a táplálást, hogy annál könnyebben és szívesebben engedelmeskedjék a léleknek… A böjt a szentek imádságának és minden erénynek támasza.” Az említett dokumentum ugyanakkor hangsúlyozza, hogy „nem tetszett Istennek az olyan böjt, melyben az ételtől, nem pedig a vétkektől tartóztatták meg magukat a zsidók”.

Semmi ne zavarja az Istennel való kapcsolatot

„A böjtnek a lényege, hogy az embert semmi ne zavarja az Istennel való beszélgetésben, az Istennel való közösségben, Isten megismerésében. Ami ezt segíti, az jó, viszont ami ezt akadályozza, az nem jó” – nyomatékosított Szatmári Ingrid. Elmondta, sok minden zavarhatja az Isten és az ember kapcsolatát, és e zavaró tényezők eloszlatásának egyik módja lehet az önfegyelem, önmegtartóztatás az étkezés és az élet bármely más területét illetően, vagy a különös igyekezet a hálából fakadó jócselekedetek gyakorlására, áldozathozatalra. Az egyiket passzív böjtnek, a másikat aktív böjtnek nevezhetjük, de mindig imádságos lelkülettel gyakoroljuk. „A húsvét előtti böjti időszak a keresztény alázatra nevelésünk ideje, azért mert Isten »a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad« (1Pt. 5,5). Jelentsenek böjti napjaink egy útvonalat, amelyen a nagypénteki kereszt alá felkészült lélekkel jutunk” – fogalmazta meg nagyböjti intelmét a csíkszeredai református egyházközség lelkésze.