Jövőépítés papírral: merész ötlet

A megjelentekhez először Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke szólt. „Keressük a lehetőségeinket a fafeldolgozás terén. A tulajdon a miénk, a Hargita megyeieké, megvannak az erőforrásaink, a nyersanyagunk, de nem szabad tájékozottság nélkül nekifutamodni az ismeretlennek” – jelentette ki az elnök, utalva a vízerőművek kiépítésének ötletére, amelyet „három-négy éve mindenki lelkesen támogatott, manapság azonban már népesebb az ellenzők tábora”.

A fórumon jelen lévő Tánczos Barna RMDSZ-es szenátor meglátása szerint „nagyon sok területen – például a mezőgazdaságin – haladunk előre, de Hargita megye újraiparosítása terén rossz a helyzet”. A szenátor úgy véli, hosszú távon mindenképpen hasznára válna a térségnek a csúcstechnológiás papírgyártás beindítása, de ahhoz a Sapientia egyetem segítségére is szükség van, mivel csak a helyben „kitermelt” kutatók, szakemberek bevonásával valósulhatna meg a megfelelő újraiparosítás.

Fakitermelés mint erős fegyver

Romániában az erdősödés mértéke jóval az Európai Unió átlaga alatti, Hargita megyében pedig az utóbbi húsz év alatt igencsak megnyirbálódtak a fás területek – közölte a hallgatósággal Muzsnay Csaba nyugalmazott egyetemi előadó tanár. „Ma a megyében mintegy 250 ezer hektárra tehető a kitermelhető erdők területe. Székelyföld – amennyiben autonóm területté válik – legfontosabb gazdasági fenntartó ereje ezekben az erdőkben rejlik. A természet adta értékeinket nem letarolni, hanem ápolni, megóvni és ésszerűen hasznosítani kell” – vélekedett Muzsnay. Mint mondta, addig nem történhet fejlődés, míg Hargita Megye Tanácsa közbenjárásával fel nem számolódik a famaffia. Az előadó következtetésében kifejtette, „Székelyföldön minél gyorsabban fel kell építeni egy-két cellulózgyárat, majd az üzemeket papírgyártással bővíteni”.

Öt éve nem létező cellulózgyártás

„Környékünkön nincs és nem is volt hagyománya a papírgyártásnak” – árnyalta a képet Ladó Zoltán nyugalmazott papíripari kutató. Romániában 2009-től kezdődően megszűnt a cellulózgyártás, szerinte pedig még országszinten sincs erre vonatkozó perspektíva, így „az elkövetkező években is importáló ország maradunk”.

Túl nagy falat?

„Nyersanyag-, energia- és vízfogyasztás tekintetében a cellulóz- és papírgyártás mammutvállalkozás\" – tette hozzá Ladó. A bemutatott példák szerint egyetlen üzem létrehozása is több száz millió eurós befektetés, az igazán hatékony, kombinált – cellulóz- és papírgyártással egyaránt „megbirkózó” – gyár megvalósítási költségei pedig akár a másfél milliárd eurót is elérhetik. A másik jelentős hátráltató tény, hogy egy ilyen feldolgozó üzem befektetése hét-nyolc év után térülne meg, a megyében fellelhető nyersanyaggal viszont ennyi ideig még akkor sem tudnák ellátni a gyárat, ha a szigorúan egy fafajtára optimalizált gyártósorok a teljes famennyiséget csak papírgyártásra fordítanák.

Környezeti hatások

„A papírgyártásnak környezeti hatásai vannak, ezek pedig többnyire károsak” – emelte ki Szép Sándor, a Sapientia EMTE professzora. Felszólalásában kifejtette, a fa kivágása mellett a nyersanyag szállítása is káros a környezetre, nem beszélve a feldolgozásról és a keletkező hatalmas mennyiségű hulladékról, illetve az előállítás közben keletkező szennyvízről. „Régebbi módszerekkel kétszázötven köbméternyi szennyvíz keletkezik egy tonna papír előállítása közben, modernebb termelési vonalak esetében ez az érték tíz és ötven köbméter között mozog” – hangsúlyozta.

Az előadások befejezéseként a megjelentek úgy értékelték, a megye faállományát inkább más módon kellene hasznosítani, de „nem szabad teljesen bezárni a kaput az esetleges papírgyártás lehetősége előtt sem”. Ilyen jellegű beruházást azonban nem erdőkitermeléssel, hanem a hulladékpapír újrahasznosításával kellene megvalósítani – összegeztek.