A második világháború csíki vonatkozásai

A gyergyóremetei történész disszertációjának témájául a második világháború székelyföldi hadászati vonatkozásait választotta. A levéltári kutatások mellett körülbelül kétszáz háborús veteránnal készített interjút. Miután Észak-Erdély visszakerült Magyarországhoz, a legnehezebben védhető területe éppen a Székelyföld volt, amely egy keskeny szájú zsákként nyúlt bele Romániába – emelte ki. Úgy feltételezték, hogy Romániának is lehetnek visszahódítási törekvései. Székelyföld esetében könnyen megtehette volna, hogy több oldalról támadva elvágja a hadakozókat az utánpótlástól. Ezért hozták létre az országos viszonylatban legjobban felfegyverzett egységeket, a hegyi határvadász-alakulatokat. Ezeket úgy képezték ki, hogy a fontos stratégiai pontokon, a völgyek torkolatánál akár több hétig is önállóan védekezhessenek.

A végső cél az lett volna, hogy egy, hatvan-hetvenezer székely katonát számláló hadtest jöjjön létre, amely hosszabb ideig is védeni tudja Székelyföldet. Csíkban a 32. Határvadász zászlóaljat hozták létre, főleg az Úz völgyét, Csobányos völgyét és a Gyimesi-szorost védték. A front azonban hamarabb ideért, mint ahogy erre számítottak, hiszen a románok augusztus 23-i átállásával, a szovjet-román katonai egységek már szeptemberben támadni kezdték a határvadász zászlóaljakat. Akkora túlerő érkezett, hogy gyakorlatilag csak egy rendezett visszavonulást lehetett fedezni.

A visszaemlékezések nagyon fontosak, hívta fel a figyelmet az előadó, viszont sokszor szubjektívek. Például egyetlen veterán sem úgy állította be, hogy elvesztették volna a csatát, hanem mindenhol úgy emlékeztek, hogy elárulták és bekerítették őket. Hozzátette, nagyon fontos, hogy ismerjük alaposan ezeket az eseményeket, hiszen történelmünk, kultúránk részét képezik, a hiba csak ott van, ha nem az akkori kontextusban akarjuk taglalni őket, hanem egy maiban.